CMG-kommentár: Ki találta ki a „Peak China” retorikát és miért?

A külföldi szakértők rendre összehasonlítják Kínát például Indiával a népesség tekintetében, az Egyesült Államokkal a gazdasági teljesítményben, és Vietnámmal a növekedésben... Mindegyik esetben a végkövetkeztetés az, hogy Kína a csúcson van. Ez az úgynevezett „Peak China”. De vajon honnan ered ez a retorika?

Ha egyszerre keresünk rá a „kínai gazdaságra” és a „csúcsra”, az eredményekből nem nehéz megfejteni, hogy a leggyakrabban hivatkozott szerzők Hal Brand a Johns Hopkins Egyetemről és Michael Beckley a Tufts Egyetemről. Mindketten politológusok, nincs gazdasági hátterük, de dolgoztak vagy tanácsadói voltak az amerikai Pentagonnak, vagy a Nemzetbiztonsági Hivatalnak. A logikájuk pedig az, hogy összehasonlítják Kínát más nagy országokkal, s ha olyan adatokra lelnek, amelyekkel „bizonyítható” a „Peak China”, akkor arra felhívják a figyelmet.

A közösségi platformokat, például X platformot vagy Redditet használják „felfedezéseik” terjesztésére. Elemzésünk szerint tavaly január és szeptember között a legtöbbször a kínai gazdaság volt terítéken, s az ingatlanpiac a 40%-át tette ki az összes témának. Összehasonlították a kínai ingatlanpiacot a Japánéval és az Egyesült Államokéval.

Gao Shanwen kínai közgazdász szerint a japán és az amerikai ingatlanbuborék kipukkanása előtt a legfontosabb mutatók, vagyis az ingatlanok nagy aránya a GDP-ben és a használt lakásokkal kapcsolatos ügyletek volumenének csökkenése, nem jellemzőek Kínára. Gao szerint idén az ingatlan befektetések körülbelül 5,5%-át tehetik ki a kínai GDP-nek, és a használt lakásokkal kapcsolatos ügyletek volumene Kínában bővült. Az árak tendenciájából nem következik egyértelműen az ingatlanbuborék kipukkanása, jelentette ki Gao.

Régen a kínai „gazdasági összeomlás” előrejelzése volt a sláger, most pedig a „Peak China” van soron. A cél ugyanaz, hogy a közvéleményben lebecsültessék a kínai növekedést, és megkérdőjelezzék a kínai rendszert.