A következőkben az ünnep eredetéről és változásáról lesz szó.

Ez az ünnep az 5. holdhónap 5. napjára esik, ez a nap a Duan Wu Jie. Eredete a több mint 2000 évvel ezelőtt élt kínai nagy költő, Quan Yaun legendájához kötődik. Annak idején a törzsállamok egymás ellen harcoltak. A Chu királyság, ahol Quan Yuan költő élt, a dél-kínai Jangce partján helyezkedett el, és háborúban állt az észak-kínai Qin királysággal az egész ország fölötti uralom megszerzéséért. Az előkelő származású Qu Yuan tanácsadóként dolgozott a királyság uralkodója mellett. A konzervatív kormánytisztviselők szembe helyezkedtek a véleményével, mindig lejáratták és megrágalmazták Qu Yuant az uralkodó előtt. Így esélye sem volt az előmenetelre. Qu Yuan országa és népe érdekében tett, de mégis üldözték és kirekesztették a konzervatív szellemű kormánytisztviselők. Később a király is féltékeny lett rá. Qu Yuan vad felháborodása mellett rengeteg szép, értékes költeményt írt, amelyek hazafiasságát, vágyait és akaratát tükrözték hazájának védelmére és megmentésére.

Később koholt vádak alapján száműzték a költőt a mai Hunan tartományba, a Miluo-folyó vidékére, ahol kivívta az emberek tiszteletét és nagyrabecsülését. A Qin királyság csapatai bevették a Chu királyság fővárosát, ami azt jelentette, hogy megsemmisült ez a királyság. Mély bánatában a Miluo-folyóba vetette magát éppen az időszámításunk előtti 278-as év 5. holdhónapjának 5. napján

Ennek hallatára a helyiek csónakokkal indultak a holttest keresésére. A sikertelen kutatás után a bambusz szárának rizzsel tömött darabjait dobálták a folyóba, hogy a halak és más vízi állatok inkább a rizst egyék a holttest helyett. Voltak olyanok, akik egy fajta pálinkát is a vízbe öntöttek, hogy elcsalják a halakat és más vízi állatokat a holttest elől. Azóta minden évben az 5. holdhónap 5. napján megemlékeznek Qu Yuanról, a költőóriásról. Az emberek a csónakkal a folyóba eveztek, és a bambusz szárának rizzsel teli darabjait a vízbe dobják. Később inkább nádlevélbe göngyölt ragadós rizsgombócokat vetettek a folyóba, és így áldoztak az elhunyt költő emlékének. Idővel a sok csónakos versenyezni kezdett, és kialakult a sárkánycsónak-verseny.

A sárkánycsónak-ünnephez sok népszokás kapcsolódik. Például az ókori kínaiak szerint az 5. holdhónap 5. napja körül egyre melegszik az idő, ilyenkor szaporodik a skorpió, a százlábú, a mérges kígyó, terjednek a járványok. Az ünnep napján az emberek szertartásokat és nagytakarítást tartanak, és ürömöt, kék liliomot és más gyógynövényeket függesztenek a házak falára a gonosz szellemek, a szörnyek, a démonok távoltartása érdekében. Egy fajta különleges pálinkát isznak és locsolnak a földre, hogy elpusztítsák a baktériumokat és a vírusokat, és így megelőzzék a betegségeket. Az ügyesebb lányok csinos kis batyut kötnek maguknak, amibe gyógynövényeket tesznek, és ezt a mellükre fűzik.

Ma szerte az országban a hagyományt követve sárkánycsónak-versenyeket tartanak, levélbe göngyölt ragacsos rizsgombócot fogyasztanak, és speciális pálinkát isznak.

A kínai kormány a sárkánycsónak-ünnepet a szellemi örökségek listájára vette, és hivatalos munkaszüneti napnak nyilvánította a szellemi örökségek védelmének részeként.

Tervek szerint Pekingben az idei ünnep alkalmából nagyszabású sárkánycsónak-versenyeket tartanak a külső kerületekben, a levélbe göngyölt ragacsos rizsgombóc készítőinek is versenyt rendeznek. Lesznek templomi vásárok is és kulturális fesztiválok a parkokban, de „ki mit tud" típusú vetélkedő is lesz az ünnepről. Fotó- és népművészeti kiállításokat is megtekinthetnek az érdeklődők a sárkánycsónak-ünnepen.