Többnyire valamilyen fontos eseményhez: halotti megemlékezéshez, imádsághoz, családi ünnephez kapcsolódnak és gazdag jelentés- és szimbólumrendszert hordoznak, emellett valamilyen kivánságot is tolmácsolnak. Így például a Yuanxiao, a rizslisztből készült édes gombóc, amit az első holdhónap 15. napjának estéjén, a lampion-ünnepen, vagy a Yuebing, a holdsütemény, amit az Őszközép-ünnepen eszünk, egyaránt a család egyesülését, egységét jelképezi. Az ötödik holdhónap ötödik napjának, a Duanwu-nak az ünnepi étele a Zongzi pedig a nagy kínai költ?re, Qu Yuan-ra emlékeztet. Ezek a szokások ma is fennmaradtak. A régi kínaiak mindennapi étkezésében is jelentős szerepet játszott a terités, az étel felszolgálása során a mozdulatok harmóniája, a fogások sorendje. De ezek a szempontok mára már elvesztették jelentőségüket.

A régi könyvekben van azonban számos olyan szabály, amelyet ma is betartunk, vagy célszer? lenne betartani. Így például evés közben nem szabad beszélni, nem lehet kézzel ?legyezni" az étel fölött és így hűteni a forró ennivalót. Nem illik szürcsölni, társaságban csontot rágni és fogat piszkálni. A család mindennapi étkezését is több előírás szabályozta. Mielőtt még megjelent volna a lakásokban a szék és az asztal, a régi kínaiak letérdepeltek és úgy ettek. Van egy kínai mondás, amely szerint a tálcát kínáláskor a szemöldök magasságába kell emelni: ez igen pontosan leírja azt képet, hogy a feleség a földön térdelve a tálcát maga elé tartva kínálja étellel urát.

A Tang dinasztia korában jelentek meg az asztalok, székek, és más magas lábon álló bútorok. A Ming és Qing dinasztiában aztán elterjedtek a kerek asztalok. A család tagjai ezt ülték körül a családi összejöveteleken. Az étkezési szabályok különbséget tettek a férfiak és nők, illetve az idősebbek és fiatalok között. A férfiak és nők nem ülhettek ugyanahhoz az asztalhoz és idősebbek jelenlétében a fiatalok nem nagyon szólalhattak meg. Ha egy kínai vendégül lát valakit, akkor ezzel tiszteletét és köszönetét szeretné kifejezni a vendégnek. Már a régi időkben is meghívót küldött a házigazda vendégének. Amikor a vendég megérkezett, a vendéglátó már a kapuban üdvözölte és csak akkor foglalhatta el helyét, ha már minden vendég megérkezett.

Az ülésrendnél az volt a szabály, hogy a keletre fekvő, illetve a vendéglátótól balra lévő hely jut a legtekintélyesebb vendégnek, ezután észak, dél és végül nyugat a fontossági sorrend. Az étkezés folyamán pontos szabályok irták körül az ételek felszolgálásának sorrendjét, a fogások elhelyezését, a pohárköszöntőt és a kínálási szertartást. Általában először a hideg fogásokat szolgálták fel, s utána a meleget. A legfontosabb fogást az asztal közepére helyezték, a kevésbé fontosakat pedig e köré. Az étel felszolgálása után, előszőr a fővendéget, vagy az idősebbeket kell megkínálni étellel-itallal. Az étkezés után a házigazda meghívja a vendéget egy arcmosásra, utána pedig egy pohár forró teát kínál neki. Távozáskor a fiatalok előre engedik az idősebbeket, akik elsőnek hagyják el a házat.

Ezeket a szabályokat a mai napig betartják - legfeljebb a helyek fontossági sorrendjét nem veszik olyan komolyan. Az étkezési szokások és szabályok mutatják a kínai emberek erkölcseit és viselkedésüket, sőt az alá-felé rendeltségi viszonyokat, az emberi kapcsolatok különböző korszakainak jellemzőit is. A már említett mondás a szemöldök magaságába emelt tálcáról például a feudális erkölcs előirásait tükrözi. Az idők változásával természetesen változnak a szabályok is, némelyikük elavul. Az emberek közötti udvariasságot tükröző alapvető szokások azonban nemzedékről nemzedékre szállnak és a kínai kultúra alapvető, fontos elemévé válnak.