A Három Királyság története című mű szerzője, Luo Guanzhong zűrzavaros korban élt, s az ország egységéért harcolt. A nemzet kiváló etikai hagyományainak megőrzése és továbbfejlesztése mellett állt ki a zsarolások, zaklatások, visszaélések és egyéb visszásságok, gaztettek és gonoszságok ellen. Luo Guanzhong jártas volt a hadtudományban, a pszichológiában, leleményes volt a képességfejlesztésben és ismerte a korabeli public relations technikákat is. Mindezen tehetség és képesség, éleslátás és bölcsesség birtokában írta meg A Három Királyság története című halhatatlan remekművét, amely a kínai történelem politikai viharokkal és drámai, izgalmas fordulatokkal teli mintegy egy évszázadát öleli fel. Ez az eposzi mű tükrözi a Három Királyság korában lejátszódott politikai és katonai küzdelmeket, továbbá az akkori társadalmi ellentéteteket és változásokat.

A Három Királyság történetében a szerző közel 200 hőst szerepeltet, köztük Zhu Geliangot, Cao Caot, Guan Yut, Liu Beit és másokat. Az emberek szemében Zhu Geliang a szent főminiszter figurájának megtestesítője. Az emelkedett, magasztos szellemtől átitatott Zhu Geliang Shu fejedelemség főminisztereként esküt tett, hogy óvatosan, minden tőle telhetőt megtéve, haláláig küzd az ország ügyeiért. Nagy politikai célja az volt, hogy ismét elhozza a nyugalmat és békét, újra felvirágoztassa az országot. A szerző olyan tehetséges emberként ábrázolta Zhu Geliangot, aki mindenre képes, még a szél feltámasztására és esőfakasztásra is. Luo Guanzhong fantasztikus leleménnyel ruházta fel hősét. A regény egy másik főhőse, Cao Cao szintén rendkívül tehetséges és leleményes, de agyafúrt és kegyetlen, politikai karrierista és összeesküvő. Guan Yu nagy vitéz, az igazság és méltányosság legfőbb elve. Liu Bei szereti a népet, barátságosan bánik alattvalóival és kiválóan ért ahhoz, hogy mindenkiből kihozza tehetségének és tudásának legjavát. Az író tipikus népét szerető uralkodóként ábrázolta Liu Beit.