Ez a módszer azonban nem vált be, hiszen továbbra sem sikerült kordában tartani a vizeket, sőt, a folyók még jobban megduzzadtak, még inkább fenyegették az embereket és a termőföldeket. Több kudarc után a hibáiból Da Yu ráébredt, hogy csak ott kell töltéseket és gátakat emelni, ahol ezt a természeti viszonyok megkövetelik, másutt iszapkaparásra, vízelvezetésre, lecsapolási munkákra van szükség. Vezetésével az emberek primitív eszközökkel végezték az árvízvédelmi munkákat: a folyószabályozást, a belvíz lecsapolását, az iszapkaparást. Több mint 10 éves kemény erőfeszítésnek köszönhetően számos folyót szabályoztak, melyek immáron kiöntések nélkül torkollottak a tengerbe, ezzel megoldódott az árvízkérdés, az emberek biztonságban élhettek. A legenda szerint Da Yu 13 év alatt háromszor haladt el lakóháza előtt, de egyszer sem lépett be otthonába.

A Shan Hai Jing nemcsak Kína első legendáriuma, hanem az első olyan geográfiai műve, amely leírja a kínai hegyeket és folyókat, a kultúr- és vadnövényeket, a népművészet értékeit és a népszokásokat együtt. A lejegyzett történetek apáról fiúra szálltak, mintául szolgáltak a későbbi meseművek, legendák és más irodalmi alkotások szerzői számára.