A 618 és 907 közötti Tang-dinasztia idején született versek rövid, de intenzív mivoltukban, szabályos formájukkal, szép nyelvezetükkel és kiváló kifejezésmódjukkal az ókori kínai költészet csúcsteljesítményei. A Tang-dinasztia korának költeményeiből most Zhang Ruoxu egyik versével foglalkozunk. A címe: Holdvilágos éjszaka a tavaszi folyónál.

A vers írója, Zhang Ruoxu a Tang-dinasztia első szakaszának és fellendülésének fordulója, azaz az időszámításunk szerinti 700 körül élt. Költeményeiből mindössze kettő maradt az utókorra. De a Holdvilágos éjszaka a tavaszi folyónál című versével így is a Tang-dinasztia legnagyobb költői közé tartozik. Ez a vers kitűnő példája annak, hogy a költő rendkívül jól tudta kifejezni gondolatait és érzelmeit.

A Holdvilágos éjszaka a tavaszi folyónál című hosszú vers egybeszövi a képeket, a költő gondolatait, érzelmeit és életfelfogását, valamint elképzeléseit a világűr titkairól. Ötvözi a költő gondolatait és érzelmeit, a jeleneteket és a tájakat.

A vers kínai címe már tartalmazza a költemény mind az öt elemét, azaz a tavaszt, a folyót, a virágot, a holdat és az éjszakát, és már ezzel szép, vonzó költői képet alakít ki az olvasókban.

A vers elején a költő a tavaszi folyónak azt az esti képét ábrázolja, amikor a dagály idején a folyó vízállása megegyezik a tengerével. Egyszerre fénylik a tenger fölött a hold, és zajlik a tengeren az árapály. A tenger vize végtelenül hullámzik. A hold fényesen világít a tenger két füves, erdős partja, völgye fölött. A levegőben köd gomolyog. A folyóparton pedig homályos a fehér homok. Mindezzel azt a jelenséget ábrázolja, amikor tavasszal dagály idején a folyóvíz szintje annyira megemelkedik, hogy a folyó része lesz a tengernek. A tenger horizontján a fényes hold a dagállyal együtt kel föl. A holdfényben a folyó vize csillog, a folyó hömpölyög. A fű és a virágok szépen nőnek a folyóparton és völgyeiben. A vers képeiben ez a két jelenség egybeolvad. A fényes hold úgy világít a fű, a virágok és az erdők fölött, mintha a hó pelyhekben hullana a fákra. Hirtelen köd száll a tájra, de közben a holdfény is fényesen ragyog, ezért a fehér színű homok átdereng a sötét estén.