Az 1614 és 1911 között fennállt Qing-dinasztia korában a férfiaknál a galléros hosszú köpeny és a köpeny fölött viselt, ujj nélküli kiskabát volt a divat. A nőknél a mandzsu és a han típusú ruhafajták egyaránt elterjedtek voltak. A mandzsu nők többnyire a qipao (cheongsam) elnevezésű bő, hosszú ruhát viseltek. A han nők pedig rendszerint felsőkabátot és szoknyát, illetve nadrágot hordtak. A Qing-dinasztia közepén a mandzsu nemzetiségnél divatba jött a hanok viseletének utánzása. Közben az előkelő hanok átvették a mandzsu nemzetiség ruházatának elemeit is. Ezenkívül egyre több ruhanemű és ruhadísz jelent meg, így például új típusú mellények, zakók, ingek, trikók, kabátok, sálak, nyakkendők, kesztyűk, derékövek, ékszerek, szemüvegek.

Az 1840-es ópiumháború után a nyugati kultúra behatolt Kínába. Sok kínai tengerparti városban, kiváltképpen Sanghajban sok külföldi élt. A külföldiek természetesen magukkal hozták kultúrájukat, s ennek részeként viseletüket is. Ennek hatására a kínai öltözködési kultúra terén is bekövetkeztek változások.

1 2 3