Kínában a gazdagság istene az átlagemberek által tisztelt égiek egyike. A tavaszünnep alkalmából minden családban, különösen a parasztházakban kiaggatják a gazdagság istenének képeit abban a reményben, hogy az nagy szerencsét, nyugalmat, boldogságot és gazdagságot hoz. A nyugalom és a gazdaság jelenti az ideális állapotot az emberek számára. Ez a vágy -- és a gazdagság istenének tisztelete, fogadása -- különösen nagy hangsúlyt kap a tavaszünnep idején.

A tavaszünnep Kína legnagyobb hagyományos ünnepe, ami olyan jelentős, mint a karácsony a nyugati országokban. Az ünnep előestjén a főszerep a gazdagság istenéé. Minden családban, különösen az észak-kínai családokban a családtagok húsos táskát esznek, amely a népi hiedelem szerint a gazdagság istene által ajándékozott kerek alakú ezüstérméket szimbolizálja. Ezt követően egész éjszaka virrasztanak, hogy illendően fogadják a gazdagság istenét. Az istent nem más, mint egy vörös papírlap közepére nyomtatott istenkép jelenti. A papír két oldalán feliratok olvashatók: „Termékenység és bőség", „Nyugalomért és békességért". Régen szegény legények, vagy utcai árusok házról házra jártak, és árulták a gazdagság istenének képét. „A gazdagság istenét hozom nektek!" -- kiabálták az árusok. A házigazda általában udvariasan szólt az árushoz. „Kérlek, óvatosan, figyelmesen hozd be!" Rendszerint pár alacsony értékű rézkrajcárba került egy ilyen istenkép. Az is előfordult, hogy egy család az ünnep előestjén több tucatnyi ilyen istenképet vett a házaló árusoktól, hogy még nagyobb áldás érje őket, és még gazdagabbak legyenek. Még ma is vannak olyan vidékek, ahol koldusok a parasztházak kapujára ragasztják a gazdagság istenének képét, amiért cserébe némi pénzt kapnak a ház urától.

A gazdagság istenét nagy tisztelet övezi. Minden tavaszünnep alkalmából szerte az országban eltérő módon és szertartásokkal rótták le tiszteletüket az istenkép előtt. Észak-Kínában az ünnep napján minden családnál az isten szertartásos fogadása után kiragasztották az isten képét a házban, füstölőket gyújtottak, áldozatot ajánlottak fel neki, amit az istenkép elé raktak. Az ünnep másnapján ünnepélyes szertartás keretében elégették az istenképeket. Dél-Kínában még színesebb szertartásokkal fejezték ki tiszteletüket a gazdagság istene iránt. Többnyire három asztalon mutattak be áldozatot. Az első asztalra gyümölcsféléket tettek, köztük az elengedhetetlen narancsot, a másodikra édességeket és süteményeket. Ezek között volt egy ragadós rizsből készült édes csemege is, vagyis a niangao, amivel azt a kívánságukat fejezték ki, hogy szebb évek jöjjenek. A niangaóba fenyőágakat szúrtak, ezzel kifejezve az ember életrevalóságát. A harmadik volt a főasztal. Ide került a főtt disznófej, az egészben főtt csirke, kacsa és hal. Füstölőszereket és gyertyákat gyújtottak, a családtagok letérdeltek, és földig hajoltak a gazdagság istene előtt. Az emberek ilyen szertartásokkal fejezték ki a meggazdagodás iránti vágyukat. Ebből is látható, hogy milyen fontos szerep jutott a gazdagság istenének az emberek életében.

1 2