A pásztorkodásból élő Baiyin Chagan a belső-mongol Chifeng város agglomerációs területén, Alu Keer térségben él. Már 71 éves. 2009. június 13-án a lele kocsi készítésének továbbhagyományozójává nevezték ki. Épp a háza előtt egy általa készített lele kocsival volt elfoglalva, amikor munkatársunk találkozott vele.
„Korábban szinte kizárólag ilyen kocsit használtak a termelőmunkában és az emberek szállítására. Azonban ma már inkább a turizmus kapcsán bukkan fel, vagy a nádom elnevezésű hagyományos mongol fesztiválon."
A „lele" az állatok terelgetésekor használatos hangutánzó szó; innen a kocsi neve. A kocsi több mint négy méter magas, kétkerekű, szekrényes. Rendszerint a mongol pusztaságon gyakori fából, nyírfából (betulából) készül. Jellemzői: magas kerék, kisebb kocsitest, egyszerűbb szerkezet, könnyű forgás. Főleg a pusztaságon, hóban, mocsaras vidékeken, sivatagban használatos. Terhelhetősége több tucat kilótól pár száz kilóig terjed. Szarvasmarhával, lóval, tevével szokták vontatni. Régen a pásztornép a víz, a tüzelőanyagok, a közszükségleti cikkek szállítására, esküvő, temetés alkalmával használták.
Baiyin Chagan mester felesége már meghalt, és két lánya is férjhez ment. Abban a reményben, hogy tovább hagyományozhatja a kocsi készítésének technikáját, két növendéket fogadott maga mellé.
„Két tanoncot választottam magam mellé, akik már kitanulták a mesterséget, már képesek kocsit készíteni. Pár nappal ezelőtt elmentek, hogy faanyagot vásároljanak a kocsihoz" - mondta.