Kedves hallgatóink! Korábbi műsorainkban általánosságban már megismerkedhettek a „36 csel" című hadtudományi munka egészével. Mai adásunkban a 36 csel közül a „Li Dai Tao Jiang" fortélyt mutatjuk be.

A „Li Dai Tao Jiang" magyarul annyit tesz, a „szilvafa feláldozza magát az őszibarackfáért". A mondás egy ókori kínai versből származik. A vers szerint az őszibarackfa és a szilvafa egy kút szomszédságában élt egymás mellett barátságban. Egyszer egy kártevő akarta megrágni az őszibarackfa gyökerét. A szilvafa gondolkodás nélkül feláldozta magát, és hagyta, hogy az ő gyökere pusztuljon el. A szilvafa lombja lehullott, és meghalt a fa. A vers üzenete az, hogy valaki másért vállalja a szenvedést, áldozatot hoz.

Élt egykor egy család, amelyben öten voltak testvérek. Egyszer komoly bajba került az egyikük, de a testvérek közül egy sem akadt, aki segített volna rajta. A költő elgondolkozott azon, hogy vajon miért nem lehetett olyan viszony és erős kötelék a testvérek között, mint amilyen a versbéli fák között, amelyek képesek voltak osztozni a szenvedésen és az örömön.

A hadtudományi irodalomban a mondásnak egy másik értelmezése fordul elő. E szerint valakik másokért vállalják a szenvedést, és hoznak áldozatot. A „Li Dai Tao Jiang" fortély jelentése az, hogy erőegyensúly vagy az ellenség túlereje vagy a vereség eshetősége esetén a lehető legkisebb áldozattal próbáljuk elkerülni a nagy vereséget, vagy igyekszünk megszerezni a végső győzelmet. Az ókori Kínában sok háborúban, hadműveletek során és ütközeteknél használták ezt a taktikát.