Az időszámításunk előtti harmadik században a Zhaoguo fejedelemség a hun nemzetiség területével volt határos. Gyakran ki volt téve a hunok lovas hadserege támadásainak, ami sokszor a Zhaoguo fejedelemség lakosságának létbiztonságát veszélyeztette. Ennek tudatában a fejedelemség vezére azzal bízta meg Li Mu tábornokot, hogy hadseregével védje meg a stratégiai fontosságú katonai bázist, Yanment. Kezdetben a tábornok azon volt, hogy kiképezze katonáit, nem bonyolódott harcokba a hunokkal, akik nem voltak tisztában a tábornok szándékával, ezért nem mertek könnyelmű támadást indítani Li Mu tábornok és bázisa ellen. Li Mu ezt a helyzetet kihasználva katonáinak kiképzésére és gyakorlatoztatására összpontosított. Pár év múlva hadserege jelentősen megerősödött. Katonái harckészültsége magasabb lett, mint bármikor korábban. Mielőtt totális támadást indítottak volna a hunok hadserege ellen, Li Mu tábornok parancsára egy kis létszámú csapat a határvidéken élő pásztorok közé vegyülve vonult a legelőre. A pásztorok láttán a hunok lovasai megközelítették a legeltető legényeket és a nyájat, hogy elrabolják az állatokat. Ekkor a közéjük ékelődött katonák harcba bocsátkoztak a hunok lovas katonáival. Úgy tettek, mintha nem tudtak volna ellenállni, látszólagos kudarcot színleltek; az állatokat, lándzsákat, pajzsokat és más harci eszközöket hátrahagyva menekültek el a helyszínről. A hunok pedig a nagy zsákmánnyal diadalmasan vonultak haza. Ennek alapján parancsnokaik gyáva, könnyen legyőzhető embernek vélték Li Mu tábornokot, és azt hitték, hogy Li Mu nem meri felvenni velük a harcot. Ettől a gondolattól vezérelve a hunok nagyszabású támadást indítottak a tábornok csapatai ellen. Li Mu tábornok érezte, hogy a csel bevált. Több lesállást hozott létre, majd kis létszámú alakulatot vetett be a hunokkal szemben. Amint tőrbe csalták az ellenséges hun csapatokat, meglepetésszerű csapásokkal sorjában megsemmisítették a támadó csapatokat. A hunok súlyos veresége után a Zhaoguo fejedelemség határán hosszú ideig nyugalom volt.

Az üzletemberek is alkalmazzák a „Li Dai Tao Jiang" fortélyt stratégiai érdekeik érvényesítése céljából. Erre jó példa az amerikai Bausch & Lomb cég esete. 1981-ben Daniel E. Gill lett a cég vezérigazgatója. Akkor technológiai lemaradása miatt még nem volt versenyképes a cég. A vállalatvezető körültekintően elemezte a cég minden üzemét, majd eladta az elavult berendezésekkel működő gyárakat. Az ebből befolyt bevételt a cég számára kulcsfontosságú gyárak, köztük a kontaktlencsét gyártó Bausch & Lomb műszaki, technológiai fejlesztésére fordította. A célja az volt, hogy piacvezetővé tegye a céget. Kezdetben alacsony volt a cég termelése, csökkent a személyi állománya, csökkent a nyeresége. Sokan nem értették a vezető lépését. De később beigazolódott: Daniel E. Gill helyesen döntött. A Bausch & Lomb kontaktlencse ma már világmárka, és szemcseppeket, szemműtétekhez szükséges berendezéseket, eszközöket is gyárt. A Bausch & Lomb évek óta vezető helyet foglal el a szemészeti készítmények előállítói között.

Való igaz, hogy a gyakorlatban nagyon nehéz alkalmazni a „Li Dai Tao Jiang" ötletet. A legfontosabb, hogy a helyzet és a körülmények pontos megismeréséből és elemzéséből tudományos következtetésre kell jutni, és ennek alapján kell meghozni az optimális döntést.