A Geszár eposz már ezer éve száll szájról szájra, nemzedékről nemzedékre a tibeli, a mongol, a tu, a yugur, a naxi, a pumi és más kínai nemzetiségeknél. A hősköltemény az éneklés, a mesemondás és a másolás módján terjed a köznép körében; az énekesek és a mesemondók rendszerint kántálva adják elő. Az eposz nagy terjedelemben, csodálatos művészi színvonalon énekli meg főhősének, Geszár király hőstetteit. A hősköltemény arról szól, hogy Geszár reinkarnáció utján történt ujjászülétése után a démonok, a gonoszok, a kisértetek, a szörnyetegek és az ördögök által üldözve a nép érdekében, az elesettek támogatásán és a hatalmasok befolyásának csökkentésén és a különböző törzsek egyesítésén fáradozott. Végül újból visszatért a mennyországba.

A Geszár a legterjedelmesebb, legmonumentalisabb eposz a világon. A különböző törzsközösségek sokszínű kulturáinak összefonódásából ered. A különböző nemzetiségek kulturáinak folyamatos fejlődésének állít emléket. A sztyeppei területeken élő pásztornépek kulturáinak gyűjteménye, amely a tibeti, a mongol és más nemzetiségek irodalmának legmagasabb színvonalát képviseli. Hosszú története során számtalan énekes és mesemondóénekelte, adta elő és hagyományozta át az utókornak.

A Geszár eposz legrégebbi, kéziratban fennmaradt változata a 14. században született. Legrégebbi nyomtatott változata az 1716-ban Pekingben készült fametszetes könyv. Az eposzból eddig készült kötetek száma meghaladja a 120-at. A szöveg több, mint 1 millió verssorból áll. Ugyanakkor a hősköltemény ma is tovább gazdagodik az énekesek által. A Geszár eposz az érintett közösségek vallási, tudományos és történelmi ismereteinek, valamint népszokásaik és anyanyelvük legfőbb hordozója, egyben a tibeti Tangka festészet, az énekművészet, a balladák és más népművészeti ágak megihletője is egyben.

1 2