Évszázadok óta az eposz hagyományát őrző énekesek és mesemondók mindig szerepet vállaltak az adott közösségekben a történelem oktatásában, az ismeretek terjesztésében, az erkölcsös magatartás és a midennapi élet szabályozásában, a közösségek összetartásában, ezen kívül az eposz szellemében úgynevezett puha nevelésben részesítik a közösségek tagjait. Az eposz-elöadások kifejezik az érintett nemzetiségek érzelmeit, kedvezően hatnak a társadalmi életre, a hagyományok megőrzésére és továbbfejlesztésére, a nemzeti identitásudat és értékrendjük megerősítésére, valamint az emberek esztétikai érzékére.

A több nemzetiségnél jelenlévő Geszár eposz fontos kötelékként szolgál a klasszikus nemzeti kulturák megőrzésében. A különböző nemzetiségeknél történő áthagyományozás egymáshoz való kapcsolataikon és kölcsönös megértésükön alapul. Ezenkívül az orosz Burját Köztársaságban és a Kalmük Köztársaságban, India Himalájához közeli részén, Pakisztánban, Nepálban és Bhutánban is népszerű ez a kínai hősköltemény. Alig van példa a világon az eposzok eltérő kulturák közötti terjedésére.

A Geszár-előadók az eposz alkotói és őrzői. Túlnyomó részük írástudatlan, ugyanakkor különleges emlékező-, elbeszélő és alkotói tehetséggel rendelkeznek. Egy-egy előadó rendszerint több tízezer, sőt több százezer sort memorizált.

A Kínai Népköztársaság megalakulása óta a kormány sokat tett a Geszár eposzok gyűjtéséért, kutatásáért, fordításáért és megjelentetéséért. Eddig hivatalosan 15 kötet jelent meg az eposzokról. A kínai fél elnökletével öt nemzetközi értekezletet tartottak a Geszár eposzokról. 2001 októberében Párizsban az UNESCO 31. értekezlete során a Geszár eposz millenniumáról történt megemlékezést a 47 hivatalos 2002-2003-as megemlékezés közé sorolták. 2002. július 18-án Pekingben is nagyszabású megemlékezés került megrendezésre. A kínai kormány 2006. május 20-án a Geszár eposzokat felvette a kínai szellemi kulturális örökségek első ízben elkészített jegyzékébe. Ezenkívül a Geszár eposzok hagymányőrzőit is kijelölték. Mindezek az intézkedések az eposzok hagyományának megmentését, megőrzését és továbbfejlesztését szolgálják.