Mi a problémája?
Mindenek előtt az orvos valószínűleg ezt kérdezi majd: 你哪儿不舒服？
„你 nǐ”: „te”.
„哪儿 nǎr”: „hol”.
„不 bù”: „nem”.
„舒服 shūfu”: első és második hanglejtés, azt jelenti, hogy „kényelmes”, „kellemes”.

Fáj a fejem.
A „我头疼” jelenti azt, hogy „fáj a fejem”.
„头 tóu”: „fej”.
„疼 téng”: „fáj”.

Mi van, ha hasmenésem van, ezt hogyan mondjam meg az orvosnak? Mondhatjuk neki, hogy: 我拉肚子.
„拉肚子 lādùzi”: „hasmenése van”.

Először mérjük meg a lázát.
Amikor benáthásodunk, az orvos először megméri a lázunkat. 先量一下体温.
„体温 tǐwēn”: „testhőmérséklet”.
„量体温 liáng tǐwēn”: „lázat mérni”.
„一下 yí xià”: ezt ige után határozószói szerepben használjuk, és a cselekvés elvégzését jelzi, amit a magyar nyelv a példánkban a „meg” igekötővel fejezhet ki: „lázat mérni”, illetve „megmérni a lázat”.
„量一下体温 liáng yí xià tǐwēn”: „megmérni a lázat”.
„先 xiān”: „először”.

Az orvos megkérdezi azt is, hogy mikor kezdődött a baj. Ez kínaiul így hangzik: 什么时候开始的？
„什么时候 shénme shíhou”: „mikor”.
„开始 kāishǐ”: „kezdeni”, „kezdődni”.