„Kosztolányi Dezső műve volt az első magyar tankönyvem” – Wang Wei műfordító
„Jaj, mily sekély a mélység, és mily mély a sekélység
és mily tömör a hígság, és mily komor a vígság.
Tudjuk mi rég, mily könnyű, mit mondanak nehéznek
és mily nehéz a könnyű, mit a medvék lenéznek…”
Wang Wei és férje magyar verset olvas az élő közvetítésen
Az imént Wang Wei olvasott fel egy részletet Kosztolányi művéből, az Esti Kornél énekéből. A kínai hölgy önállóan, teljesen autodidakta módon sajátította el a magyar nyelvet. A versrészletet a Himalaya FM nevű közösségi oldalra töltött fel azért, hogy megossza a követőivel és más irodalomrajongókkal. Sokan így fedezték fel őt, ám a magyar irodalomhoz fűződő kapcsolata ennél hosszabb időre nyúlik vissza.
Wang Wei 2002-ben végzett a Pekingi Idegen Nyelvi Egyetem francia szakán, majd két éven át ösztöndíjasként tanult tovább Olaszországban újságírás és kommunikáció szakon. Végül férjével, a szintén egykori francia szakos hallgatóval Olaszországban maradtak, itt telepedtek le. Wang Wei az Európában töltött évek alatt számos nyelvet tanult, ma már 6 idegen nyelven folyékonyan tud beszélni. “De a magyar nyelv nem tartozik közéjük” - mondja szerényen a poliglott.
Nagyjából 10 évvel ezelőtt, amikor még Milánó déli külvárosában éltek, a férje felfedezte Márai Sándor műveit a helyi könyvtárban - emlékszik vissza Wang. Az egyik könyv A gyertyák csonkig égnek olasz fordítása volt. A magyar író stílusa teljesen lenyűgözte a latin nyelveket jól ismerő házaspárt. Wang nagyon érdekesnek találta a magyar irodalmat és Márai Sándor műveit. Mégis Kosztolányi Esti Kornél kalandjai késztették arra, hogy magyarul is megtanuljon. Úgy gondolta, hogy kár lenne elfelejteni azokat a mondatokat, amelyek úgy megnevettették olvasás közben. Angol, olasz és francia változatokból kezdett lefordítani egyes bekezdéseket és fejezeteket csak úgy kíváncsiságból, majd később férjével még Magyarországra is elutaztak azért, hogy eredeti, magyar nyelvű példányt is beszerezzenek - ugyanakkor tisztában volt vele, hogy magyar nyelvtudás nélkül nem az igazi a fordítás.
Wang Wei férjének (közepén) könyvbemutatóján
„Ez nagyon idegen nyelv volt számomra. Eleinte az tűnt fel, hogy a könyv annyira tele van K-betűkkel, hogy az hihetetlen. Ugyanakkor mély benyomást tett rám a nyelv tisztasága és tömörsége is. Például ami magyarul egy sornál is rövidebb, az olaszul akár 2-3 sorban is alig kifejezhető. Nagyon érdekes. Elkezdtünk hát magyarul tanulni, ám a mai napig nincs nyelvtanárunk, inkább úgy értettük meg a nyelvet egyre jobban, ahogy egyre többet olvastunk. Persze rendeltünk magyar nyelvkönyveket Kínából és online tananyagokból is sokat tanultunk. Kicsi hihetetlennek hangzik, hogy egy irodalmi mester könyve volt tulajdonképpen a tankönyvünk, hiszen hogyan tanulhat valaki nyelvet egy irodalmi remekműből, anélkül, hogy tudná, mi az a ’Szia’, mi a ’Letitia vagyok’, vagy anélkül, hogy ismerné a ’csekélység’ szó jelentését? Teljesen abszurdnak találtam az egészet, de ez valahogy talán illik is az Esti Kornél történetéhez” – mondja Wang.
Így Wang Wei és férje, a két sportújságíró elkezdett magyarul tanulni a szabadiejében, miközben a könyvet fordították. “Olyan volt, mintha életlen baltával próbálnánk meg tűzifát vágni” - mondja Wang. Hat év alatt három olyan magyar irodalmi művet adtak ki, amelyet a házaspár fordított. Wang Wei lefordította Kosztolányi Dezső Esti Kornél c. novelláját és Krúdy Gyula Napraforgóját, férje Wang Qinbo pedig Szerb Antal Utas és holdvilág c. könyvét.
A három magyar irodami mű kínai verziója
„Az Esti Kornél fordítása, lektorálása és véglegesítése kb. 4 évet vett igénybe. 2018-ban elsőként jelent meg az Esti Kornél és az Utas és holdvilág. Előtte négy éven át magyarul tanultunk, és fordítottunk. A négyből három évet csak a lektorálás tett ki. Mindenesetre úgy lefordítani egy irodalmi remekművet, hogy gyakorlatilag a fordítás közben tanuljuk a nyelvet, elég kockázatosnak tűnik, bár ez már így történt. Ugyanakkor bátran mondhatom, hogy sikerült megértenünk és átadnunk mindazt, amit az író szeretett volna kifejezni és elmondani. Szívemmel, a könyv iránt érzett szenvedéllyel, az író iránti érdeklődéssel és hatalmas tisztelettel próbáltam megérteni a művet, és végül úgy mutattam be ezt a könyvet (, ahogy az olvasók látják). De amint lesz több szabadidőm a jövőben, az első dolog, amit szeretnék megtenni, az, hogy szisztematikusan megtanulom a magyar nyelvet” – mondja Wang.
Természetesen annak érdekében, hogy minél pontosabb és az eredetihez hű legyen a fordítás, Wang Wei és férje a lektorálás során az angol, francia, olasz, spanyol és német nyelvű változatokat is elolvasta. Azokat a nyelveket ugyanis jobban ismerték, mint a magyart. A latin nyelvek ismerete bizonyos mértékben még segítette is őket a magyar fordításban, mivel az első két könyvből az Utas és a holdvilág története szinte teljesen Olaszország játszódik, az Esti Kornél kalandjai pedig szintén más európai országokba repítenek, mint például Olaszországba és Németországba.
„Talán azért, mert más nyelveket is ismerünk, nem okozott gondot, amikor az írok más helyeket is említettek Magyarországon kívül. Efelől meglehetősen nyugodt vagyok. Szerb Antal és Kosztolányi egyaránt nagyon hozzáértő mesterek voltak, akik nem korlátozódtak egy nyelvre vagy egy mentalitásra. Így amikor a történetek kiszakadtak Magyarország földrajzi és kulturális koncepciójából, egyszerre úgy éreztük, hogy a fordítás máris kevésbé nehéz. Nagyon izgalmas érzés volt ez” – magyarázta.
Wang videosorozatban beszél a különböző nyelvekről
Wang Wei örülne, ha más Kosztolányi művet is lefordíthatna majd, különösen az Esti Kornél kalandjai c. sorozatot. Ám egyelőre ideje legnagyobb részét a kislányának szenteli. Majd, ha már idősebb lesz a gyermek, akkor több ideje jut a fordításokra. Mindenesetre nem türelmetlen, bőven ráér. Reméli, hogy sokat fejlődik még a magyar nyelvtudása addig, mire nekiállhat az újabb fordításoknak.
„Ezt az érzést adta nekem Kosztolányi. Néha filozófusként, néha költőként ismerhetjük meg a művein keresztül, máskor pedig olyan, mint egy gyermek, aki minden szabályt megszeg és teljesen másként gondolkodik. Éppen ezért teljesen egyedi Kosztolányi stílusa, legalábbis amennyire meg tudom ítélni az én korlátozott olvasási tapasztalataimmal. Művei semmi máshoz sem hasonlíthatók, teljesen más gondolkodásmódja van, mint amit megszoktunk. A sajátos fekete humorával képes megtörni azt berögzült gondolkodást, amellyel a világot szemléljük és amelyhez annyira hozzászoktunk.”