Kosztolányi Dezső műve volt az első magyar tankönyvem (2.rész)

Az első rész itt olvasható

Ha Magyarországról esik szó, akkor az egyszeri kínai turista számára természetesen a főváros neve, Budapest ugrik be először, mint legismertebb úticél. Egy műfordító számára azonban más a helyzet. Neki ugyanis nem árt felkeresnie a magyarországi apróbb településeket, falvakat sem, ha a tökéletesíteni szeretné a fordítását és megfűszerezné a magyar vidék nyelvi sajátosságaival. Wang és férje többször elautózott Magyarországra, felkeresték Budapestet és más helyszíneket, így a Balatont és Hévíz városát is. Miután befejezték Krúdy Gyula Napraforgó c. regényét, szeretnék felkeresni az író szülővárosát, Nyíregyházát is, mert kíváncsiak a műveiben sokat emlegetett sáros vidéki utakra, libacsordákra és a nagy síkságon átguruló bukfencekre. Wangra a legnagyobb benyomást nem a Duna, vagy a fölötte átívelő hidak tették, hanem a falvakban tapasztalt nyugalom.

„A legnagyobb hatással a magyar vidék sajátosságai voltak rám. Egyszer télen autóztunk Magyarországon, a férjem vezetett, én pedig az anyósülésen ültem, Budapestről mentünk a Balatonra mindenféle mellékutakon. Előttünk nagy síkság terült el, mindkét oldalról mezők övezték, magas fák álltak a keskeny út szélén, a fák tetején hemzsegtek a madárfészkek, mintha valaki mindet teleaggatta volna apró kosarakkal, a falusi házak ködbe burkolóztak, csak a körvonalaikat tudtuk kivenni. Számos európai országban jártam már, de csak a vidéki Magyarországot éreztem ennyire megnyugtatónak. Talán azért, mert én is vidéken születtem és nőttem fel (Kínában), a nagyszüleim pedig a mai napig ott laknak. Ha nem látnám a magyar útjelző táblákat, még azt gondolnám, hogy a szülőfalumban járok” - emlékszik vissza Wang.

Szabadidejében, amikor igyekszik fejleszteni a magyar nyelvű szövegértését, Wang gyakran nézi kedvenc sorozatát, az Ízőrzőket, amelyben megismerheti Magyarország településeit, a régi házias ízeket és a helyi alapanyagokból készült finomságokat. Amíg a falusi, hétköznapi ruhákban járó nagymamáktól és lányoktól megtanulta a konyhai kifejezéseket, addig az ismeretlen helyeket bemutató műsorból valamiképp a nosztalgia is magával ragadja:

„A kedvenc műsorom az Ízőrzők. Amikor ezt a sorozatot nézem, akkor úgy érzem, hogy bár ez a kis ország talán nem a legfejlettebbek közé tartozik Európában, mégis van benne valami vonzó számomra a kis rendezett falvaival, a hagyományőrzéssel és a mindent átható nosztalgiájával. A műsorban megszólaló magyarok, mintha nem is a 21. században lennének - a beszédmódjuk, az arckifejezéseik teljesen mások. És ezt most nem negatív értelemben mondom. Ez a fajta távol, ősi érzés a legtöbb európai országból már kiveszett, vagy nem könnyű rátalálni - Magyarországon viszont olyan, mintha megállt volna az idő”– mondja Wang, hozzátéve, talán azért van ez a nosztalgikus érzése a magyar vidékkel kapcsolatban, mert gyermekkorában ő is megtapasztalta a falusi élet nyugodtságát, amikor a nagyszüleivel élt. Ugyanakkor azt soha nem tapasztalta meg, hogy ez a fajta nyugalom bizonyos bőségből fakadna.

„Azt látom, hogy nekigyürkőznek a nagymamák, hogy kenyeret készítsenek, utána pedig tiszta és szép ruhákban elkezdenek táncolni és énekelni a falu főterén. Az én nagyszüleim nem ilyen életet éltek. Talán ez vonz engem a legjobban, ez az ismerős, ugyanakkor kicsit ismeretlen érzés.”

A műfordítást egy időre mellőznie kellett Wangnak, mivel megszületett a kislánya. A járvány miatt tavaly elsősorban az anya és a feleség szerepét töltötte be otthon, ám az idegen nyelvek szeretete új lehetőségeket nyitott számára a lezárások idején is. Online kezdett olaszul tanítani.

Mielőtt elindult az online olasz nyelvtanfolyam, Wang tanárnő mindegyik tanítványával csevegett egyet, hogy legyen elképzelése arról, milyen elvárásaik vannak, és milyen célt szeretnének elérni a 60 napos tanfolyam végére. Wang számára, aki életének nagyobb részében idegen nyelvekkel foglalkozott, a legfontosabb dolog a nyelvtanulásban nem a tanulási módszer, hanem a nyelvhez való hozzáállás.

„(A kínaiak számára) a legnagyobb félreértés az, hogy 'a nyelv CSAK egy eszköz'. Tegyük félre a tanulási módszert egy pillanatra, ugyanis nem ezzel, hanem az emberek hozzáállásával lehet a legnagyobb probléma. Azt szoktuk mondani, hogy a nyelv csak egy eszköz, amit én határozottan ellenzek. Egyáltalán nem CSAK egy eszköz, hiszen a nyelv egy színes világot jelent, amelyet érdemes megbecsülni. Amikor valaki úgy dönt, hogy megtanul egy nyelvet, akkor tudnia kell, hogy ezzel egy egész új világot kell beengednie. Nem csupán egy hídról van szó, amely csak az újabb célok elérésében segít, hanem annál sokkal többről.”

Az első online olasz nyelvtanfolyam több mint 90 résztvevőjének nagy része teljes munkaidőben dolgozik, vagy egyetemi hallgató, így nem mindig van idejük arra, hogy kövessék az órákat. Wang megérti ezt a kihívást, ezért gyakran videókat rak fel a csoportos csevegésekbe azért, hogy újra felkeltse, vagy éppen életben tartsa az érdeklődésüket. A videókban gyakran megosztja saját tapasztalatait azzal kapcsolatban, hogy mit kell tenni akkor, amikor valaki küzd az óralemaradással.

„Sokan hobbiként választanak egy-egy idegen nyelvet, éppen ezért, ha valamilyen okból kifolyólag valaki lemarad a tanulásban, nem szabad hibáztatnia magát, mert az nem motiváló. Ilyenkor jobb félretenni egy kicsit a tanulást és elég visszatérni akkor, amikor az érdeklődésünk újra fellángol. Ilyenkor viszont fontos, hogy megragadjuk az alkalmat és újra belevágjunk, mert az érdeklődésünk nemsokra ismét elmúlhat. Úgy érzem, hogy minél nyugodtabb vagy, annál könnyebben tanulsz. Én általában házimunka közben teszek fel valamit, hogy hallgassam. Ilyenkor nagyon gyorsan szedsz fel új dolgokat, mert nyugodt vagy. Ezért nem baj, ha nincs 1-2 órád naponta a tanulásra, a sok apró időközönként történő tanulás talán praktikusabb (a felnőttek számára)” – mondta Wang.

Wang Wei kislánya a New Yokr Kávéházban

Az anya, szabadúszó sportújságíró, futballista, nyelvrajongó és tanár szerepek közül Wang Wei habozás nélkül az anyai szerepét teszi az első helyre. A második helyre pedig a futballistát - legalábbis, ha választhatna akkor az lenne a legszívesebben. Szerinte ha a nyelvtanulás egy-egy ajtót nyitott neki, akkor a foci pedig olyasmi, amely a tavacskából a tengerre hozza ki őt. Amikor elveszettnek érzi magát, elbizonytalanodik abban, hogy mi értelme vannak annak, amit csinál, akkor a foci segít elfeledtetni ezeket a gyötrő gondolatokat és érzéseket. Ilyenkor csak önfeledten belemerül a sport élvezetébe.

„A foci olyan vitalitást ad nekem, amelyhez nincs szükség nyelvre. Egyrészt szeretem a nyelveket, de a foci ennek éppen az ellenkezője. Nem igényel semmilyen nyelvet, inkább a testünkre van szükség. Ha választhatnék, akkor azt mondanám, hogy inkább nem beszélnék, lemondanék a nyelvekről, mert azt szeretném, hogy a testem reagáljon először, a testemmel akarom érezni az egészet. Akár az ütközések játék közben, akár az az öröm, amikor gólt szerzek, a játék során nem kell semmi másra gondolnom, és ez a legjobb érzés!”