A fogadást megelőzően a miniszter a Nagy Falnál járt, így a Miklós által elmesélt kínai közmondás is ezzel kapcsolatos. Eszerint az, aki még nem mászta meg a Nagy Falat, nem igazi férfi.

"Hétezer kilométert repültem, és utána egy órával, hogy Kína földjére léptem, elmentem a kínai Nagy Falhoz. A mondást nem ismertem, de nagy igazságot hordoz magában. Én történész voltam mielőtt miniszter lettem. Az én számomra a tradíció, a hagyomány a történelem, egy nemzetnek a múltja, nagyon fontos része a kapcsolatoknak. Sok turistát láttam. A világ legkülönbözőbb részeiről idelátogató embereket, akik ott álltak a falon. Hallottam őket beszélni a legkülönbözőbb nyelveken, olaszul, angolul, és ott sétáltak a fal tetején.

Önök a világ egyik legcsodálatosabb dolgára készülnek: olimpiai játékokat fognak rendezni kevesebb, mint két év múlva, amikor a világ minden részéről fiatalok a sportért, a kultúráért, a versenyért, a részvételért találkoznak. Én nekem olyan volt most a kínai Nagy Fal, mint hogyha az olimpia előtt ezt már megvalósították volna. Nagyon jó érzés volt. Jó érzés volt magyarnak lenni a kínai Nagy Falnál, és jó érzés volt megtapasztalni azt, milyen szeretettel a kínaiak fogadnak."

A miniszter azt vallja, hogy ember és ember között a legszebb kapcsolat érzelmi és a kulturális. "Olyan társat kerestünk, mint önök. Mi kezet akarunk nyújtani önöknek, kérem, hogy fogadják el. Biztos vagyok benne, hogy az elkövetkezőkben nemcsak két egymás felé közeledő kéz, hanem két szorosan egymásba kulcsolódó kéz lesz a miénk" - mondta végezetül Hiller István.