1949. október 4-én Magyarország bejelentette, hogy elismeri a Kínai Népköztársaságot; október 6-án a két ország felvette a diplomáciai kapcsolatot egymással. Ezt követően a két ország baráti kapcsolatai sokoldalúan fejlődtek, a vezetők kölcsönös látogatásai és más, egyéb jellegű cserekapcsolatok gyakorivá váltak, az együttműködés minden területen folyamatosan erősödött. A két ország népe közötti barátság fokozatosan elmélyült, a nemzetközi ügyek terén is kölcsönösen támogatták egymást és szorosan együttműködtek. Amikor Kína az USA-val szemben a koreaiak védelmére kelt, vagy az ország egyesítéséért harcolt, vagy az ENSZ-ben az őt megillető helyét kívánta visszaszerezni, valamint Tibet kérdésében is, Magyarország mindig pozitívan támogatta a kínai álláspontot. A két ország magas szintű vezetői gyakran tettek látogatást egymásnál. 1956-ban Zhu De alelnök, 1957 januárjában Zhou Enlai miniszterelnök látogatott Magyarországra. 1957 szeptemberében Magyarország miniszterelnöke, Kádár János által vezetett kormánydelegáció tett látogatást Kínában, amely alkalommal a két fél közös nyilatkozatot adott ki. 1959 márciusában Zhu De alelnök a Párt és a kormány delegációját vezetve Magyarországra látogatott. Áprilisban az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Magyarország miniszterelnöke, Münnich Ferenc egy párt- és kormánydelegáció élén Kínába látogatott, ahol Zhou miniszterelnökkel hivatalosan aláírták a kínai-magyar baráti együttműködési szerződést. 1959 szeptemberében a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, Dobi István párt,- és kormánydelegáció élén látogatott Kínába. 1959 decemberében a KKP KB titkára, Tan Zhenlin elvtárs részt vett az MSZMP VII. Kongresszusán.

Az ötvenes évek végén a kínai-magyar magas szintű kapcsolatok fokozatosan megszakadtak.