Géza nagyon szeret futni is. „Én már évek óta maratonokat futok, maratoni futóversenyeken indulok. Meg annál hosszabbakat, 100 kilométeres vagy 12 órás távokat, de az öcsém is futott ilyen 12 órás versenyen 100 kilométert. Tehát én az atlétikát is nagyon szeretem. Meg az úszást, azt szoktuk nézni."

A báty, Géza elárulta, hogy a testvérpár jövedelme nem túl magas, így utazásukat igyekeztek minél kevesebb pénzből kihozni.

„Az egész költség, a szállás, a repülőjegy, meg az utazás, meg a szerviz, a vízumbeszerzés, a meghívólevél, tehát minden, az egész az fejenként 500 ezer forintba került."

A túrának nem voltak nagy támogatóik, szponzorokat sem gyűjtöttek és csak régi biciklijüket használták - mesélte Géza.

„Mi öreg biciklikkel jöttünk. Tehát nekünk ezek azok a biciklik, amivel dolgozni járunk otthon. Semmi különleges nincsen benne. Ezzel járunk dolgozni, ezzel járunk a boltba. Ezzel járunk a városba, hogyha valahova el akarunk menni. Egy-két alkatrészt kicseréltünk rajta, hogy jó legyen, például a fogaskereket, ami kopik. Rendbe rakattuk, de a kerekek is régiek voltak. És már Ukrajnában eltört egy kerék. Akkor vettünk ukrán kereket. Oroszország elején eltört az ukrán kerék. Akkor vettünk Oroszországban helyette kereket, de ott kiderült, hogy a másik kerék is meg van repedve. A helyett is vettünk egy kereket Oroszországban. Ez már a harmadik kerekünk volt. És utána Oroszországban egy első kerék, a Csubi első kereke, az is tönkre ment, de nem teljesen, csak meg volt már repedve. Ezt még időben észrevettük. Akkor vettünk egyet, de ott nem tudtunk kereket venni, csak abroncsot, felnit. És akkor én leültem a bolt előtt és átfűzögettem. Tehát ez mind az útidőnket vette el. Csubi addig elment bevásárolni és akkor ettünk, fűzögettük át, mi szervizeltük a magunk biciklijét. A láncokat lecseréltük útközben. Négy kerék ment alattunk tönkre. Ötödszörre, amikor tönkrement egy kerék, csak egy küllő szakadt ki. Azt Mongóliában megjavítottuk, a piacon kijavítottuk. Volt ott egy ember, aki segített leszedni, és akkor megcsináltuk."

Miért és hogyan született meg az ötlet, hogy Magyarországtól Kínába biciklizzenek? - kérdeztem végül Gézától.

„Öt évvel ezelőtt született. Az első oka a kíváncsiság. Ezek Magyarországon mind misztikus dolgok: az Urálon túli vidékek, Szibéria, akkor a Bajkál, Mongólia és a Góbi, ami pedig teljesen egy egzotikum. Akkoriban már tudtuk, hogy Pekingben lesz az olimpia, és így összekapcsoltuk a kettőt, így látjuk ezeket a különleges tájakat, és a pekingi olimpia előtt is tisztelgünk ezzel a sportteljesítménnyel."

Az olimpiai mezőnyről a két sportember közül először Géza mondta el a véleményét.

„Én nagyon szeretném, hogyha az egész olimpia a doppingbotrányoktól mentes lenne, tehát az nagyon rossz szokott lenni, ha ez belekeveredik. Én nagyon kívánom ennek az olimpiának, hogy ilyen ne legyen benne. Ez nagyon fontos lenne, és én leginkább a magyaroknak kívánok sok sikert itt az olimpián" - mondta Géza.

„Én is csak csatlakozni tudok. Én is remélem, hogy minél több aranyérmünk lesz - a magyaroknak. Én tízre számítok. Aztán majd meglátjuk, hogy mennyi lesz, de arra számítok, hogy az győz, aki valójában jobb" - mondta Csaba.

Amikor véget ért a beszélgetésünk, elbúcsúztam a két biciklistától és már csak az utazás végső, pekingi szakasza volt hátra - a szállodától a repülőtérig. Szabó Géza és Csaba július 12-ére virradóra a Peking és Budapest közötti közvetlen légi járattal tért haza.