1981-ben a brit Jo-Anne Robinson segédrendezőként és segédkoreográfusként részt vett a Macskák című musical nyugat-londoni bemutatójának előkészületeiben.

31 évvel később Jo-Anne Robinson Kínába ment, hogy megrendezze a Macskák kínai kiadását. Akkora már a Macskák jó néhány előadásának rendezésén és koreografálásán túl volt.

A legnagyobb kihívást az jelentette számára, hogy minél többet megőrizzen az eredeti előadásból, ugyanakkor lépést tartson a korszellemmel.

Emellett nehézség volt, hogy együtt dolgozzon az angolul nem beszélő kínai művészekkel, valamint hogy a musical történetében a legtöbb macskát felvonultató előadásban megmutatkozzon minden szereplő egyedi személyisége.

2012 augusztusában három hónapos próbafolyamat után bemutatták a Macskák kínai verzióját a Sanghaji Nagyszínházban. Abban a pillanatban, amikor az előadáson felcsendült az Emlék című dal, végtelenül elérzékenyült a közönség. Ez megerősítette a reményeket, hogy a musical 31 éves sikertörténete tovább fog íródni. Sanghaj, Xi'an, Chongqing, Wuhan és Kanton után december 21-én Pekingben az Évszázad Színházban kerül színpadra az előadás.

Mielőtt rendező lett volna belőle, Jo-Anne Robinson rengeteg főpróbán vett részt, amelyek között volt televíziós műsor is. Londonban és külföldön a Macskákat, Az operaház fantomját, a Miss Saigont és más musicaleket több nyelven is színpadra vitte rendezőként és koreográfusként.

A Macskák kínai nyelvű előadásának producere, Zhao Chenlin elmondta, hogy Robinson munka közben nagyon szigorú, de egyébként társasági emberként nagyon közvetlen és jó a humora. A legmagasabb követelményeket állítja a színészek elé. Próba közben folyamatosan jegyzeteket készít, így készül fel a következő napi instrukciókra, amelyeket az egyes színészeknek mond. Rendezői munkájában rendkívül aprólékos. Amikor a színészeknek magyarázza az előadást, sok háttértörténetet szokott mesélni. Nagy hangsúlyt fektet az egyéniségre, és mindenkit lebeszél az utánzásról.

Jo-Anne Robinson nagyon izgatott volt a kínai nyelvű és kínai színészeket felvonultató előadást illetően. Az előkészületek során egy elvet tiszteletben kellett tartani, mégpedig hogy minden rendezés, koreográfia, díszlet és ruha az eredetivel megegyező kell, hogy legyen.

Robinson elmondta, hogy a kínai színészek nagyon keményen dolgoznak, ami nagyon tetszett neki. Hozzátette, hogy elvárták, hogy minden mozdulatot pontosan bemutasson számukra.

Az 1980-as években Trevor Nunn, a Macskák londoni bemutatójának rendezője azt mondta Robinsonnak, hogy ne tanítsa a színészeket a játékra, hanem engedje kibontakozni az alkotóképességüket. Ez a Macskák 1983-as New York-i bemutatóján is előfordult.

Kínában a musical még nem tekinthet vissza olyan hosszú időre, ezért Robinson szerint nem lehet elítélni a kínai színészeket a fentiek miatt.

Robinson a rendezői technikájáról kifejtette:

„A rendezéskor három melléknevet szoktam mondani a színészeknek, hogy segítsem a szerep megértését. Ezeket mindenki másképp értelmezi. Ha észreveszem, hogy két színész nagyon hasonlóan játszik, kicserélem az egyik melléknevet. A színészeknek azt mondom, hogy a hétköznapi élet minden pillanatában gondoljanak arra, hogy egy macska hogyan mozog, például hogyan emelne fel egy tárgyat.

Arra a kérdésre, hogy miben áll a Macskák című musical vonzereje, Robinson elmondta: „Ha tudnám, akkor létrehoznék egy hasonlóan sikeres előadást. Valójában nagyon nehéz erre a kérdésre válaszolni. Szép táncmozdulatok vannak benne, a szívbe markoló zenét pedig az egész világon megértik, átlépi a kultúrák határát. 31 év után szerintem azért lehet még mindig sikeres, mert az emberek érzései változatlanok, és természetesen a macskák mozdulatai sem változtak."

(Írta/fordította: Hao Yue)