A Qing dinasztia (i.u.1616-1911) Kína utolsó feudális császári dinasztiája. Ebben a korszakban az építmények szinte teljes mértékben átörökölték a Ming dinasztia hagyományait, de az innováció és további fejlesztések is fellelhetőek voltak. Az épületek építése során fontosnak tartották az elegáns alakot és a kifinomultságot.

A dinasztia fővárosában Pekingben általában véve megtartották a Ming-kori város eredetiségét, a városnak összesen 20 látványos, magas kapuja volt, közülük a legimpozánsabb a belső város Zhengyang elnevezésű kapuja. Mivel átörökölték a Ming udvari palota építési hagyományait, a qing-kori császárok nagy területű udvari kerteket építettek, így ebben a korban épült az elegáns Yuanmingyuan császári kert és a Nyári Palota.

Ebben a korszakban az építési technikák területén történt innováció. Ezen innováció eleme az üveges műanyagok alkalmazása, valamint tovább fejlesztették a tégla- és kőszerkezetű építmények építési technológiáját.

A buddhizmus tibeti ágának legtöbb speciális építményét ebben a korszakban építették fel. A templomok különböző formáikkal áttörték a kolostori építmények azon korábbi hagyományát, mely szerint az öszes templomot egységes külső szerkezettel és kinézettel kell felépíteni. Ennek a korszaknak a reprezentatív művei a pekingi Lámai Kolostor és a Chendeban megépített tibeti kolostorok.

A Qing dinasztia későbbi időszakában Kinában megjelentek azok az újabb építmények, amelyekbe mind a kínai, mind a nyugati építészetre jellemző elemeket használták.