chnesizisha

Ha alkalmuk nyílik egyszer átsétálni a Jangce folyó nanjingi hídján, ne lepődjenek meg, ha egy középkorú férfival találkoznak, aki fel-alá sétálva távcsővel fürkészi a gyalogosokat.

Chen Si, a Jiangsu tartományi Nanjing egyik jó szamaritánusa, azokra vadászik éberen, akik öngyilkosságot akarnak megkísérelni. Az elmúlt évtizedben, akár esett, akár fújt, minden hétvégét és ünnepnapot azoknak az embereknek a megmentésével töltött, akik a hídról a mélybe ugorva akartak véget vetni az életüknek. Eddig több mint 200 ember életét mentette meg.

Chen éppúgy megtapasztalta a jót és rosszat, mint bárki más. Egyik közeli rokona öngyilkosságot követett el, ez adta meg neki a lökést ahhoz, hogy kétségbeesett lelkeket próbáljon megmenteni.

„A történtek gondolkodóba ejtettek arról, vajon miért ölik meg magukat az emberek? Ha valaki segítő kezet nyújtana nekik a kritikus pillanatban, mennyire valószínű, hogy akkor is véghezvinnék, amit elterveztek?" veti fel teljesen jogosan az egyik nanjingi logisztikai vállalatnál dolgozó Chen.

A 46 éves Chen rengeteg mindent feláldozott azért, hogy az öngyilkosok őrangyala legyen. Havi háromezer jüant, valamivel több, mint százezer forintot keres, az évek során mégis több mint 130 ezer jüant költött azokra, akiket megmentett. Egy kétszobás lakást bérel, ahol mindenkit vendégül lát, akit sikerült eltántorítania az öngyilkosságtól. A túlélők itt ingyenes pszichológiai tanácsadást is kapnak Chentől és az egyetem önkénteseitől.

Bár az adományok segítenek abban, hogy folytathassa küldetését, Chen azt mondja, a felesége sokat panaszkodik amiatt, mennyi időt és pénzt pazarol másokra. Azért is kényelmetlenül érzi magát, hogy nem sikerült elég pénzt félretennie ahhoz, hogy a lányukat egy haladó osztályba írassák az iskolában.

Mégsem tud hátat fordítani a hídon kikötő kétségbeesett embereknek.

Chen szegény családba született a Jiangsu tartományi Suqianban. Kamaszként kimaradt a középiskolából és Nanjingba ment munkát keresni. Hosszú időn át nyomorban élt. A legsötétebb időszakokban felüljárók alatt hajtotta álomra a fejét.

Végül a kilencvenes években megnyitotta saját gyümölcsös-standját és kezdtek jobbra fordulni a dolgok. 2000-ben épp a teherautójával tartott haza, mikor meglátott egy rendkívül zaklatott, kétségbeesetten zokogó, húszas éveiben járó fiatal nőt. A lány minden előzetes jel nélkül, hirtelen felkapaszkodott a híd korlátjára, Chen pedig rádöbbent, hogy végezni akar magával. Odarohant hozzá és megmentette.

„Természetes reakció volt," mondja Chen.

Ez az incidens mély nyomot hagyott benne. Alig pár év elteltével az öngyilkosság a saját háza táján is felütötte a fejét. 2003-ban egyik idős rokona, akihez nagyon közel állt, vetett véget az életének, miután a fiai összevesztek azon, melyikük vállalja magára azt, hogy gondoskodik róla hátralévő éveiben.

„Az élet annyira törékeny. Ha csak az egyik fia egy fikarcnyi szeretetet és törődést mutatott volna iránta, nem ölte volna meg magát," mondja szomorúan Chen.

Az eset után Chen úgy döntött, hogy az öngyilkosok segítségére siet. A helyi újságban olvasta, hogy a Jangce folyó nanjingi hídja az öngyilkossági kísérletek egyik legfelkapottabb helye: több mint kétezer ember vetette már magát onnan a folyóba.

Chen internetes naplóban dokumentálja, miként találkozott kétségbeesett emberekkel a hídon. Rengeteg minden állhat az öngyilkossági kísérlet hátterében. Vannak, akiket elhagyott a szerelmük, vannak, akik eljátszották a megtakarításaikat. Megint másoknak az üzletük ment csődbe.

Chen felidézi egy Shi nevű vándormunkás esetét, aki azért akart leugrani a hídról, mert hatalmas adósságokat halmozott fel a kislánya akut leukémiájának kezelési költségei miatt.

Annak ellenére, hogy Chen megmentette az életét, Shi továbbra is rettegésben élt, nem tudva, mikor kopogtatnak a behajtók az ajtaján. Ez Chent is gondolkodóba ejtette arról, hogyan emelhetné az életmentést a következő szintre.

„Megmentettem az életüket, de a problémáikra nem tudtam megoldást kínálni. Ugyanaz a nyomorúságos élet várt rájuk, miután megmenekültek, én pedig semmit sem tehettem. Néhányuk számára az élet ugyanolyan borzalmas, mint a halál," meséli a férfi.

Chen összezavarodott: kezdett kételkedni abban, van-e joga megakadályozni azt, hogy ezek az emberek feladják. Újra meg újra azt kérdezte önmagától: „Megmentsem az életüket vagy inkább a lelküknek segítsek továbblépni a haláluk után?"

Végül, ez a jó szamaritánus megtalálta a módját, hogy tartósabb segítséget nyújtson az eltántorított öngyilkosoknak.

Chen azt mondja, a hídon megmenteni őket csupán egy apró lépés. „Pusztán az, hogy lehozzuk őket a hídtól, nem jelenti azt, hogy meg is mentettük őket. Segítenem kell nekik újra felépíteni a hitüket az életben, fellobbantani egy új remény lángját. Csak így lesznek képesek továbblépni az új életükbe."

Chen évi 10 ezer jüanért bérli a híd közelében fekvő kétszobás lakást. A „hely, ahol a lelked megpihenhet" – csak így emlegeti. Vendégei addig maradhatnak ott, ameddig csak akarnak.

„Visszahozom őket a menedékházamba, leülök velük és megkérem őket, hogy osszák meg velem a történetüket," meséli Chen.

„A lényeg, hogy összebarátkozzunk. Csak akkor osztják meg velem a fájdalmukat és szenvedésüket, ha már megbíznak bennem. Ez után tudom csak meggyőzni őket, hogy lépjenek túl a gondjaikon, ez után tudom őket kivezetni a sötétségből," mondja Chen, aki szabadidejében pszichológiakönyveket búj.

Rengeteg idő és türelem kell ahhoz, hogy elérje ezeket az elveszett lelkeket. Az egyik férfi még két nap után sem volt hajlandó megszólalni. Chen végül alkohollal vette rá, hogy megnyíljon.

Néha a túlélőket is magával viszi a hídra másokat megmenteni. „Mikor részesévé válnak valaki megmentésének, megfeledkeznek a saját bajaikról és felvállalják, hogy másokon segítenek," magyarázza az őrangyal.

Akkor a legboldogabb, ha jó híreket kap azoktól, akiket megmentett, de néha veszélybe kerülnek az erőfeszítései, hiszen az önkéntesek jönnek-mennek, mikor nekik tetszik.

Áprilisban és októberben rengeteg az öngyilkossági kísérlet. Ezekben a csúcsidőszakokban négy férőhelyes menedéke is megtelik.

„Csodálom, amit elért, de nem csinálhat mindent egyedül. Mindenkinek azon kellene dolgoznia, hogy megpróbálja megmenteni az öngyilkosjelöltek életét," mondja az önkéntes Cheng Yunlin.

Chen is egy olyan jövőben reménykedik, amelyben a helyi kormányzat és lakosok összefognak az öngyilkosságra készülők megmentésére.

„Átlagos ember vagyok, aki semmit sem tud az öngyilkosságról, és még így is meg tudom menteni őket. Ha ezeknek az embereknek a barátai és rokonai közbelépnének, mikor felmerül bennük az öngyilkosság gondolata, hogy is válhatnának ennyire kétségbeesetté," teszi fel a kérdést Chen.

A kínai járványügyi központ statisztikai adatai szerint Kínában évente 2 millióan kísérelik meg eldobni az életüket, közülük több mint 250 ezren sikerrel is járnak.

(Írta/fordította: Falucskai Violetta)