Li Jiefu híres kínai zeneszerző 1913-ban született Jilin tartományban, Nongan járásban. 1937-ben Yan'anba ment és a helyi színtársulatban dolgozott. Később az északkelet-kínai fronton szolgált. A felszabadító háború idején az akkori Rehe Tartományi Katonai Kerület Győzelmi Színtársulatának helyettes vezetőjeként, a Kelet-Hebei-i Művészeti Munkacsoport vezetőjeként és a Négy Mező Kilenc Mocsár Művészeti Munkacsoport vezetőjeként dolgozott. 1948-ban a Lu Xun Művészeti Akadémia igazgatóhelyettese lett. Az új Kína megalapítása után többek között az Északkeleti Zenei Szakközépiskola igazgatója, a Liaoning Tartományi Művészeti Szövetség alelnöke, valamint a Shenyangi Zeneakadémia igazgatója volt. 1976-ban hunyt el.

Li Jiefu nem vett részt rendszeres zenei képzésben, de még zenei különórákra sem járt. Karrierje kezdetén, a yan'ani színtársulatban főleg a képző- és színművészeti munkában vett részt, de tudott vonós hangszereken, köztük huqinon játszani. Kizárólag a japánok elleni háború propaganda munkájának segítésére, népdalokat kezdett rögzíteni és új dalszövegeket írt hozzájuk. Ezen munkáival és saját dalaival szerzett hírnevet magának. De nem maradt mester nélkül, mert saját elmondása szerint a népdalok, operák és beszélve énekelt művek voltak legelső tanítómesterei. Majd az ellenállásban She Er, Xian Xinghai és más neves zeneszerzők látták el tanácsokkal. Ezen kívül a szovjet forradalmi dalokból és más külföldi dalokból is tanult. Dalszövegeinek természetességében megmutatkozik a népdalok hatása.

A háború idején beivódott Li Jiefúba a néptömegek hősiessége, ezért a hősöket dicsőítő dalokat szerzett. Négy plusz két soros rövid dalok ezek, amelyek tömör szövege mély tartalommal bír.

A megszálló japánok ellen Északkelet-Kínában küzdő kínai csapatok hősies helytállása ihlette A remény szikrája című operát, amelyet Li Jiefu 1950-ben fejezett be. A darabban Li Xiaofeng női katona és az öreg forgalomirányító énekli A forradalmárok örök fiatalok című dalt.

Az úton haladunk című, nagykórusos opera a kínaiak gazdasági felemelkedéséről szól, librettóját és zenéjét is Li Jiefu alkotta 1963-ban.

Li Jiefu Mao Ce-tung 34 versét 57 jelentős dalban zenésítette meg.

Li Jiefu rendkívül tehetséges és termékeny zeneszerző volt. A legkülönbözőbb műfajokban összesen több mint kétezer művet alkotott, amelyek nagy társadalmi és zenei hatást fejtettek ki. Könnyen érthető, a maga idejének korszellemét megjelenítő művei még a mai gyorsan változó Kínában is erősnek hatnak.

Témái sokrétűek, a hosszú meneteléstől a japánok elleni küzdelmen át a szocialista építkezésig és Mao verseiig terjednek.

Dalait könnyen lehet énekelni, érteni és tanulni. Li Jiefu kiválóan alkalmazza a zenei nyelvezetet, pontosan és érzékletesen jeleníti meg a képeket.

Zenéje kínai nemzeti jellegű és ugyan populáris, viszont magas művészi színvonalat képvisel.

Li Jiefu az 1964-ben kiadott válogatott műveinek előszavában elmondja, hogy „Amennyiben azt mondjuk, hogy a népzene a nép valós érzéseit tükrözi, akkor számunkra nagyon fontos fogódzó és viszonyítási pont a népzene, amelyet fejlettebb zenei nyelvezettel dolgozunk fel."

Li Jiefu hatalmas népzenei anyagból építkezhetett, amelyet Észak-Kínában gyűjtött.

(Írta/fordította: Jin Shiyu)