Az 1980-as években az Éji eső a Ba-hegyen című filmben nyújtott alakítása miatt Mao Weihui egész Kínában ismert gyermeksztárrá vált és a hongkongi Arancsirke-díj történetének legfiatalabb kitüntetettje lett. 30 év elteltével ma már ünnepelt zongorista. A modern kínai hídmérnökség megalapítója, Mao Yisheng unokája amellett, hogy képes nagy nehézségi fokú zongoradarabokat is előadni kiváló zenekarokkal együttműködve, a kis falvakban élő, zenélni tanuló gyerekekkel is jól szót tud érteni. Saját bevallása szerint egyébként ez utóbbit sokkal fontosabbnak tekinti.

Habár a nagypapa híres hídépítő mérnök volt, a hat gyerek mindegyike más szakmát választott magának, és közülük is csak Mao Weihui édesapja tanult zenét, és 1940-ben a kínaiak közül az elsők között tanult zenét az Egyesült Államokban, a New York-i Juilliard Schoolban, majd a Sanghaji Szimfonikus Zenekarban és a Sanghaji Zeneakadémián dolgozott. Mao Weihui édesanyja a Sanghaji Zeneakadémia énektanára volt. Ilyen családi háttér mellett várható volt, hogy Mao Weihui is zenével fog foglalkozni.

Már gyermekkorában megmutatta tehetségét. Háromévesen kezdett hegedűn tanulni édesapjától. Még nem tudott kottát olvasni, amikor már több művet emlékezetből tudott játszani. Olykor az utcán hallott valamilyen zenét, majd otthon eljátszotta azt a zongorán. Négyéves korában édesanyja kezdte zongorázni tanítani. Azért váltott zongorára, mert a hegedűn csak állva lehet játszani.

Mao Weihui a mai zenélni tanuló gyerekekhez hasonlóan nem szeretett egész nap otthon ülni, ezért minden alkalmat megragadott a lustálkodásra. Ötéves korában kapott egy nem mindennapi lehetőséget, egy filmszerepet, amely megváltoztatta életét.

„Akkoriban a Szolgából tábornok című film operatőre, Cao Weiye éppen a szomszédunkhoz jött látogatóba, amikor egy asztal üveglapja alatt megpillantotta a fényképemet. Észrevette, hogy hasonlítok a filmben szereplő Zhang Jinlingre, ezért szüleimnél járt közben, hogy játszhassak egy szerepet a filmben.

Mao Weihui első szerepében nem volt szövege, de sokak emlékeznek a nagy szemű kisgyermekre.

Később Wu Yigong rendező Éji eső a Ba-hegyen című filmjében játszott egy nehéz sorsú, elárvult gyermeket, az azóta jól ismert Xiao Juanzi szerepét. Mao Weihui énekelte a film Egy pitypangcsíra vagyok című betétdalát, amely számtalan kínait érzékenyített el.

Miután híres lett, nem gondolta, hogy a hírnév nagyon különleges dolog lenne, mivel már nagyapja is így tett.

„Hírnévben senki sem tud versenyezni nagyapával."

Mao Weihui emlékezetében Mao Yisheng joviális öregemberként maradt meg, aki a munkásokkal és az ország vezetőivel ugyanolyan közvetlenséggel beszélt.

„Nagyapa gyakran mondta, hogy azért lettünk híresek, mert a többi emberhez képest több szerencsénk volt, és egyáltalán nem azért, mert bármivel több lenne a tehetségünk."

Miután hét mozifilmben szerepelt, Mao Weihui kilencévesen felhagyott a filmezéssel, mert felvették a Sanghaji Zeneakadémia Általános Iskolájába, és az iskola igazgatója közölte vele, hogy mivel a tíz felvett közé került, nem pazarolhatja idejét a filmezésre.

Még 15 éves korában egy zongorista betegsége miatt lehetőséget kapott a Sanghaji Szimfonikus Zenekarral együtt játszani. Tanára korábban úgy tudta, hogy egy vizsgára már megtanulta Rahmanyinov második zongorakoncertjét, ezért a zenekarnak Mao Weihuit ajánlotta. Mao Weihui nem vallotta be tanárának, hogy csak az első tételt tanulta meg a vizsgára, ezért már csak két hete maradt a koncert előtt, hogy bepótolja lemaradását. Végül az előadáson sikert aratott, és nagy tapsot kapott.

Szívesen emlékszik vissza a koncertre: „Felgyúlnak a fények, és a színpad alatt minden ember figyelme rád szegeződik. A színpad alatti feszültségtől a színpadi élményig, majd az előadás utáni megkönnyebbülésig óriási tapasztalat volt."

(Írta/fordította: Zhang Lixiazi)