A 14 éves brit Alex Prior 2007-ben Moszkvában vezényelte legújabb balettjét. Manapság az emberek furcsállják és kételkedve fogadják az ehhez hasonló tehetséget. Ha sportolóról lenne szó, akkor egy ilyen klasszis szerepeltetésével minden bizonnyal megtelne nézővel a Wembley Stadion.

Amikor az autodidakta módon matematikát tanuló Ruth Lawrence az Oxfordi Egyetemre került, a médiában szinte csak arról volt szó, hogy nem sokáig élvezhette gyermekkorát, és hogy lazítania kellene, és szélesebb műveltséget kellene szereznie.

Alex Prior valóban egy csoda. Kétéves korában orosz édesanyjával a Covent Gardenbe ment, majd otthon a szőnyegen eltáncolta az Alvó szépséget. Édesanyja, Elena korábban Jevgenyij Nesztorenko tenor tanítványa volt. Ösztöndíjasként érkezett Angliába, majd hozzáment egy brit üzletemberhez, akivel négy gyermekük lett. Az édesapa kezdetben nem bízott fia tehetségében. Elena így beszélt erről:

„A férjem nem szerette volna, hogy zenész legyen belőle, inkább krikettezni és rögbizni küldte volna. Bár krikettezés közben Alex állandóan énekelt."

Amint leül egy zongora mellé, rögtönzött játékba kezd. A Királyi Zeneakadémián úgy vélekedtek róla, hogy egészen biztosan kiemelkedő zeneszerző lesz belőle. Még rövidnadrágos korszakában népdalokat énekelt a Carnegie Music Hallban, és kiadott egy válogatáslemezt is. Ezek után ezt mondta:

„Nem ez az, amit igazán szeretnék."

Ezért 11 évesen írt egy zongorakoncertet. Elena szerint:

„Soha nincs szüksége ösztönzésre. Ő az, aki állandóan ösztönzi a körülötte lévőket. Ez néha megijeszt. De ő nagyon boldog."

A dartingtoni nyári egyetemen 2005-ben a zenészek nagyot néztek, amikor a 12 éves Prior besétált Stephen Montague zeneszerzési órájára, és kijelentette: „Zseni vagyok." Montague nem értett vele egyet, ezután Prior felállt és elment, édesanyja követte.

Meghívták Szentpétervárra, ahol néhány professzort lenyűgözött a zongorakoncertjével. A 12 éves Prior kevesellte a hétvégenkénti órákat a Royal College-ban, és zeneakadémiai tanulmányokat akart.

Iskolai tanulmányait néhány hetenkénti magántanári konzultáció mellett végzi Angliában, emellett interneten is tartják a kapcsolatot.

Arról kérdezvén, hogy nem hiányolja-e a saját korabeliek társaságát, Alex így válaszolt:

„Saját korombéliek? A zeneakadémián mindenki 10-15 évvel idősebb nálam. A hasonló emberek a fontosak, nem pedig az életkor. Nem hiszek a közoktatásban, túl felszínes."

Megkérdeztük, hogy mit olvas mostanában:

„Ibsentől a Babaszobát. Operát írok belőle. És a Kalevalát, a finn eposzt, meg a Beowulfot, angolszász eredetiben. Imádom az ókori nyelveket."

A Harry Potterről így vélekedik:

„Elolvastam az első 20 oldalt. Nem az én ízlésemnek való. Vallásos emberként ördöginek tartom."

Az Alexszel történő beszélgetésben erős önbizalom árad belőle, és máshonnan átvett gondolatok ismételgetésével teszi próbára a hallgató türelmét.

„Minden művészet, beleértve az enyémet, az Istentől jön." – jelentette ki a 14 éves Alex Prior. „Ebben Michelangelónak és Bachnak igaza volt." Saját elmondása szerint édesapja ateista.

Váltva a témán, elmondta: „Egyetértek John Adams (amerikai zeneszerző) véleményével, mely szerint a zene örömet kell okozzon az embereknek. Ez az egyetlen, amiben vele egyetértünk."

Saját Mowgli című balettjét illetően Alex ragaszkodik ahhoz, hogy ez nem gyerekeknek szóló darab, „bár élvezhetik ők is. Kipling nagyon mély."

A dzsungel könyve rajzfilm verziójáról elmondta, hogy az nem igazán tükrözi, amit Kipling akar.

„Sokkal jobban kedvelem a Sofia Gubaidulina orosz verzióját."

Alex bevallotta, hogy nagy hatással volt rá Wagner, Muszorszkij, Sibelius, és az idősebb Rimszki-Korszakov. Csajkovszkijt kissé könnyednek tartja.

Alex inkább mutat termékenységet, mint kreatív tehetséget. Később valami többé fejlődhet, de egyelőre csak az újdonság erejére építhet. Mindemellett figyelemre méltó, hogy ilyen fiatalon vezényelt szimfonikus zenekart.

(Írta/fordította: Zhang Lixiazi)