Először is hallgassuk meg a Katonaéletem története című számot Dong Dong előadásában.

Kétéves korában Dong Dong amikor meghallott egy dallamot, azt rögtön megjegyezte és utánozta, volt az bármilyen bonyolult is.

Leginkább a különösen szép melódiákra volt fogékony. Kiskorában anyukája is énekelt operát, így hát őt is elvitte előadásokra, ha a környéken éppen akadt ilyen.

Dong Dong kiskorában imádta az operát. Miután felfedezték zenei tehetségét, zeneiskolába küldték a szülei.

Igaz, hogy ne hátráltassa rendes tanulmányainak előmenetelét, csak néha egy-egy hétvégén látogatta a zeneiskolát.

Habár viszonylag szűkös körülmények között nevelkedett, mert sok testvére volt, mégis áldoztak arra, hogy zenét tanulhasson.

Egyetlen lánygyermekként, négy báty mellett, a legszófogadóbb volt, ezért talán egy kicsit még jobban kitüntették figyelmükkel a szülei.

Alsó középiskolás korában édesapja meghalt. Nagynénjéék, akik Hefeiben laktak, egy katonai lakótelep mellett, látták Dong Dongon, hogy nagyon szeret tanulni.

Amit nem értett, azt minden áron meg akarta tanulni, még a tanóra után is azon járt az esze. Nagyon megkedvelték őt ezért, és Hefeibe költöztek.

A katonai körzet Ének- és Táncegyüttesében minden nap próbáltak, ami rendkívül érdekelte Dong Dongot.

Magával ragadta az előadások szépsége és a művészek kiváló énekteljesítménye.

Sokszor beosont a próbákra, és az előadásokra is próbált, de mivel azok nem voltak nyilvánosak, ezért nem akarták beengedni.

Erre úgy válaszolt, hogy szívesen magára vállalja a sepregetés feladatát, ha bebocsáttatást nyer a hőn áhított előadásokra. Így is lett.

Idővel megismerkedtek vele, és nem korlátozták. Egyre fokozódott érdeklődése a zene iránt.

Akkor kezdte irigyelni a katonai egyenruhát viselőket. Titkon elhatározta, hogy katona lesz, és énekelni fog, éppúgy, mint az együttes tagjai.

A katonai akadémián nagyon kemény volt a képzés, és az egyetemen is.

Amikor már minden szobatársa aludt a kollégiumban, Dong Dong egy kis lámpa mellett még a könyveket bújta.

Végzése után a katonai rendőrség tianjini központjának kulturális munkacsoportjába helyezték, amely a kínai hadsereg legmagasabb szintű művészeti szakoktatási intézménye.

Ugyan egyoldalú volt a képzettsége, mert csak zenét tanult, de mégis befogadta az intézmény, mert a populáris éneklés akkoriban nagyobb hangsúlyt kapott náluk, így nem volt szüksége magas szintű színész mesterségi készségekre.

Pont kapóra jött, hogy a katonai rendőrség éppen egy kulturális versenyre készült, és szükségük volt egy énekesre a Vörös sapka című dalmű előadására, amelyet Dong Dong nagyon szeretett.

A lehető legalkalmasabb volt a dal előadására, mivel ragyogott a fiatalságtól.

Végül abban a megtiszteltetésben részesült, hogy országos megmérettetésen képviselhette a kínai katonai rendőrséget, és aranyérmet szerzett.

(Szerkesztette: Zhao Jing)