A Mei Lanfangról elnevezett irányzatot képviseli, amelyben a korábbi, egyes elemeket kiemelő irányzatokat egyesítették.

Az operákban az úgynevezett türkiz ruhás (qingyi), azaz a női főszerepeket játssza, amelyeket méltóságteljesség, kimértség és komolyság jellemez, és amelyeknél a legnagyobb hangsúly az éneken van.

Ilyen a jó feleség, szerető ágyas szerepe, vagy a régi társadalomból a lojális és szűzies feleségé, aki saját életét is hajlandó feláldozni az uráért.

22 éves korában, amikor mások éppen csak megkezdik a karrierjüket, Shi Yihong már megkapta a kínai opera világának legmagasabb elismeréseit, a Szilvavirág-díjat és a Fehér Magnólia-díjat.

Ilyen fiatalon eljutott a csúcsra. Vajon mi motiválhatja még a jövőben?

Shi Yihong szerint ha csak a hírnév és mások véleménye érdekelné, akkor a díjak átvétele után nem is kellene semmit tennie.

„De éppen azért, mert ezek korán jöttek, művészeti téren rengeteg lehetőség nyílt meg előttem, a hírnév sosem érdekelt.

Shi Yihong nem hagyta magát korlátok közé szorítani. Mintegy húsz éve tartó alkotói és előadói pályafutásában sok elismerésben részesült, ugyanakkor nem kevés kritika is érte.

„Minden erőfeszítésem és próbálkozásom a pekingi opera részét képezik, mert ha elhagynám ezt, semmi nem lennék már. A hagyományokhoz mindenáron történő ragaszkodás helyett azt remélem, hogy a pekingi opera művészetével együtt leszek képes haladni."

Shi Yihong kiskorától tanult harcművészetet és gimnasztikát. Miután többször megsérült, azt ajánlották neki, hogy menjen el az operaiskola felvételijére.

Tartása egyenes volt, jó alapokkal rendelkezett, és természetes tehetsége mutatkozott az előadó-művészethez.

10 évesen könnyűszerrel felvételt nyert a Pekingi Opera Sanghaji Iskolájába, ahol csak a jelentkezők csak mintegy egy százalékát vették fel.

Zhang Meijuan tanította a női harcművész (wudan) szerepére.

14 éves korában a Gyöngy ajándék a vörös hídon című operában nyújtott teljesítményére már sokan felfigyeltek.

A Shi Yihong hangja miatt aggódó Zhang Meijuan 1985-ben Lu Wenqin énektanárhoz küldte őt. Lu Wenqin zeneteoretikai művet írt a Mei Lanfang iskoláról.

Miután Lu Wenqin meghallgatott két áriát Shi Yihongtól, azt mondta Zhang Meijuannek, hogy bízza csak rá, kiváló Mei Lanfang iskolás türkiz ruhás operaénekest farag belőle.

Zhang Meijüan nagyon megörült ennek, mert a harcművészetet csak véges ideig lehet gyakorolni.

Lu Wenqin híres operaénekesek felvételeit hallgattatta vele, és kielemezte neki, hogy ki mit hibázott.

Shi Yihong akkor még kicsi volt, és azt kérdezte tanárától, hogy miért nem ő énekel, miért nem ő mutatja meg, hogyan kell csinálni.

Lu Wenqin erre azt válaszolta, hogy erre neki nincsen alapja, és a legkiválóbbaktól kell tanulnia, mint például Mei Lanfang.

Több mint tízéves tanulási folyamatot követően igazi operaénekes lett belőle, művészeti látásmóddal és önbizalommal.

Soha nem fogja elfelejteni, hogy amikor először színpadra lépett, azzal becsmérelték, hogy nem tisztán énekli a szavakat.

Amikor ez Lu Wenqin fülébe jutott, elmondta Shi Yihongnak azt, amire egész életében emlékezni fog.

Mégpedig azt, hogy most talán sokan úgy gondolják, hogy átlagos a hangja, de egy napon amikor hozzáértők fogják megítélni, fel fogják ismerni, hogy milyen nagy kincset jelent Shi Yihong.

(Szerkesztette: Zhao Jing)