A zongora szerelmesei nagy várakozásokkal tekintettek az év elejére 2013-ban, ugyanis az elbűvölő francia zongoraművész, Hélène Grimaud a Sanghaji Koncertteremben és a Nemzeti Nagyszínházban is koncertet készült adni.

Január 5-én este Grimaud a Sanghaji Szimfonikus Zenekarral karöltve játszott volna Brahms concertókat, de az utolsó pillanatban betegség miatt le kellett mondania az előadást.

Erről a művésznő így nyilatkozott:

„Rendkívül sajnálom, hogy influenzás megbetegedésem miatt le kellett mondanom a mai koncertet."

Rengeteg vidéki rajongót vonzott Grimaud Sanghajba. A Pekingből ide utazó Xu Yao munkatársunknak így nyilatkozott:

„Már napokkal ezelőtt Sanghajba jöttem, hogy felkészüljek a koncertre, de nagy sajnálatomra lecsúsztam erről a lehetőségről. Ennek ellenére a legjobbakat kívánom Grimaud-nak, és remélem, mihamarabb meggyógyul és visszatér a színpadra."

A sanghajiak sokat veszítettek azzal, hogy nem hallhatták élőben a zongoraművész mesteri produkcióját.

A pekingi, január 9-i koncerten azonban a közönség megtapasztalhatta Hélène Grimaud földrengésszerű előadását.

A Nemzeti Nagyszínház munkatársa elmondta, hogy Grimaud egy nappal az előadás előtt érkezett Pekingbe, de nem volt ideje találkozni a koncertjárókkal, akik azt hitték, hogy a pekingi eseményt is lemondta.

Grimaud menedzsere elmondta, hogy a művésznő egy nappal többet pihent Sanghajban, és ez lesz a harmadik szereplése a Nemzeti Nagyszínházban, amihez sok élmény köti.

Hozzátette, hogy Grimaud módosított a programon, hogy a legkiválóbb formáját nyújthassa.

Hélène Grimaud a franciaországi Aix-en-Provence-ben született 1969-ben.

Édesanyja egy korzikai olasz szefárd zsidó családból származott, édesapja algériai zsidó.

Hatéves korában a térdén lévő sebhelyet nézegette, és lekaparta a megalvadt vért rajta, amíg vérezni nem kezdett, és a kiegyensúlyozás kedvéért a másik oldalon is megsértette magát.

A könyveken kívül nem volt más barátja.

Szülei táncolni, dzsúdózni és labdajátékokra vitték, de nem múlt el vonzalma a saját testében történő kártétel iránt, egészen amíg hétéves korában nem találkozott a zongorával.

„A zongoraórák voltak a hét legboldogabb pillanatai. A két kezem teljesen másképpen mozgott, de mégis harmónia volt ebben. Egyszer aztán tisztán éreztem, hogy boldogságom forrása a körülöttem visszhangzó zene volt."

A zongorában Grimaud végre rátalált a saját nyelvére: „Szárnyaltam."

Belevetette magát a kották olvasásába. Amikor még nem volt hangszere, elképzelte, hogy milyen erővel kell lefogni a hangokat.

Lelkesedése határtalan volt, és 13 éves korában már a Párizsi Állami Zeneakadémián tanult, de nem állhatta az oktatási rendszer által támasztott korlátokat.

Nem fogadta el a tanárok vaskalapos tanácsait, és otthagyta az intézményt.

Saját naplójában erről így ír:

„14 évesen bátran elutasítottam, amit nem akartam magamnak. Másnap visszamentem abba az iskolába, ahol korábban négy évet tanultam."

18 éves korában már nagydíjat nyert, 1987-ben pedig a Párizsi Zenekarral és Daniel Barenboimmal koncertezett.

(Írta/fordította: Jin Shiyu)