A kínai tavasz-ünnep, azaz a Holdév elsőnapja, vagy a holdújév az idén az európai időszámítás szerinti február 14-re esik. Ez a kínai nemzet legnagyobb ünnepe, amely körülbelül olyan fontos a kínaiak számára, mint a karácsony a magyarok számára. A tavasz-ünnep családi ünnep. Ilyenkor valamennyi családtag összejön, a távolabb élők, dolgozók is hazatérnek, bármekkora távolságot is kelljen ehhez megtenniük. A holdújév az egész kínai lakosságot érinti, a kínai lakosság zömét adó han nemzetiségen kivül mintegy 20 kisebbség is megünnepli a holdújévet. A tavasz-ünnep a kínai hagyományos holdnaptár szerint az óév utolsó hónapjának 8. napjától az új holdév első hónapjának 15. napjáig tart. A törvény szerint a tavasz-ünnep háromnapos ünnep. Az emberek azonban ismét egyhuzamban hét napot pihennek, majd a hétvégén a plusz két napot ledolgozzák.

Több feljegyzés foglalkozik a holdújév eredetével. A legelterjedtebb vélemények szerint a kínaiak ősei már több mint 3000 évvel ezelőtt megtartották a tavasz-ünnepet. A holdújév kínai neve: Nian. A teknősbéka-páncélra és más állatcsontokra vésett szövegek szerint a Nian a jó terméssel függött össze. Az ókorban őseink azért tartották a Niant, azaz a holdújévet, hogy megünnepeljék a bő aratást és hálát adjanak az isteneknek. Annak idején az emberek úgy hitték, hogy minden tárgynak és anyagnak lelke, azaz istene van, és minden mezőgazdasági termény az isten áldása. Az őskorban Kínában több ilyen hálaadó jellegű ünnep alakult ki. Közülük a legnagyobb a holdújév, amely az őszi aratás és a tavaszi vetés közötti szünet közé került. Ez a kínai tavasz-ünnep eredete. Az ösközösségben az emberek az év vége előtt szertartásokkal ünnepelték a jó termést, állatokat és ennivalót áldoztak az isteneknek hálájuk jeléül. Az időszámítás előtti 206-tól az időszámítás kezdete szerinti 220-ig urakodott Han-dinasztia első császára alatt a régi kínai hagyományos holdnaptár szerinti év első napját nyilvánították a holdújév kezdetének. Az 1911-es polgári forradalom győzelme után vezették be Kínában a jelenleg a világon általánosan elterjedt új időszámítást, azaz a Gergely-naptárt. Ezzel egyidőben ezt a hagyományos kínai ünnepet tavasz-ünneppé nyilvánították.

A 12. holdhónap 23. napján van a tűzhely urának a napja, amely idén január 30-ra esik. A népszokás szerint ezen a napon minden családban elbúcsúztatják a Tűzhely Urat, aki az Égbe megy, hogy beszámoljon a családok éves viselkedéseiről és viselt dolgairól. Ez a tavasz-ünnep előjátéka. Korábban minden lakásban a konyha falán függött a tűzhely-isten képe. A mesevilág szerint a tűzhely-úr az Ég-isten által felavatott tűzhely-isten, aki felelős az összes család tűzhelyéért, ezért az emberek a családok védőisteneként tisztelik és ünnepélyes keretek között búcsúztatják a Tűzhely-urat Égbe szállásakor és majd az év utolsó napján megünneplik visszatérését a Földünkre.

A holdnaptár szerinti óév utolsó napja, az úgynevezett szilveszter és az új év első hónapjának első napja a legünnepélyesebb. Ebből az alkalomból szertartásokat, összejöveteleket tartanak, bőségesen lakomáznak, jósolnak, képletesen fogadják az újévet és elbúcsúztatják az óévet, mulatságot rendeznek. Az ünnep előtt az emberek bevásárolnak, új ruhát csináltatnak, kitakarítanak, imádkoznak a tűzhely istenéhez, állatokat, ennivalókat, gyümölcsöket, pálinkát és egyebeket áldoznak a halottaknak és az ősöknek. Az asszonyok sütnek-főznek az óévbúcsúztató lakomára. Jellegzetes szövegeket tartalmazó piros színű feliratokkal, festményekkel díszítik a házakat és a lakásokat. Az ünnep napján az emberek meglátogatják és felköszöntik egymást, petárdát robbantanak vagy tűzijátékokat szerveznek. Ragadós, kocsonyás rizst, húsos derelyét, kocsonyás rizsgombócot esznek. A falvakban ilyenkor szokás megfigyelni a széljárást és az égboltot, a Nap színárnyalatait, a csillagokat, a villámlást és a mennydörgést, hogy ezek alapján jósolják meg az új esztendőben a várható termést. Sárkány- és oroszlántánccal, gólyaláb-tánccal és más néptáncokkal, valamint lampionjátékkal köszöntik a holdújévet és búcsúztatják az óesztendőt.

Az holdnaptár szerinti első hónap 15. napján lesz a lampionünnep, amely különböző rendezvényekben és szokások tartásával zárja az egész tavasz-ünnepet.