Ugyan idén Kína minden valószínűséggel le fogja hagyni Japánt az összgazdasági teljesítményt nézve, az egy főre vetített GDP tekintetében azonban még óriási a szakadék a két ázsiai hatalom között. Ez egy olyan körülmény, amit Kínának józan módon szem előtt kell tartania.

Mindent egybevetve azonban Kína várhatóan egyre erősödő világgazdasági pozíciója komolyan befolyásolja majd Kelet-Ázsia és a világ geopolitikai képét. A globális visszaesés ellenére a kínai gazdaság 2009-ben is 8,7%-os bővülést tudott produkálni, ami kicsit keletebbre többeket aggodalommal tölt el. Az évtizedeken keresztül a világ második gazdaságaként ismert Japán regionális és világpolitikai státuszának hanyatlásától tart. A japán kormányt érő bírálatok szerint a szigetországnak újra kell gondolnia az Washingtonhoz és Pekinghez fűződő viszonyrendszerét Kína felemelkedésének fényében.

A japán Gazdasági, Kereskedelmi és Ipari Minisztérium tavaly júniusi jelentése szerint a kínai GDP hamarosan utol fogja érni a japánt. A jóslat komoly hatással volt a japán közvéleményre, melynek most nagy része szerint Kína gazdasági növekedése, és bővülő hadi költekezése veszélyezteti a japán gazdaságot és nemzetbiztonságot. Más hangok viszont azt mondják, hogy hiába fogja Kína összgazdasági teljesítménye meghaladni Japánét, egy főre jutó GDP, külföldi tőkeállomány és GNP tekintetében fel sem veheti vele a versenyt. Japán egy főre jutó GDP-je 30000 USD, külföldi tőkeállománya megközelítőleg 2000 milliárd USD. Ugyanezek a makrogazdasági mutatók Kína esetében még gyerekcipőben, illetve még csak a szárnybontogatás szakaszában vannak.

Japánban tehát, különösen a gazdasági körökben nem egységes Kína felemelkedésének értelmezése. A fő irányvonal szerint az országnak meg kell erősítenie szövetségét az Egyesült Államokkal, részesévé kell válnia a kelet-ázsiai integrációnak, és biztosítania kell Tokió vezető szerepét a térség politikai rendszerében, hogy megbirkózzon Peking növekvő befolyásával. Szintén egy képet adhat a hazai politikai irányvonalakról a Hatojama hivatalban lévő kormánya által támogatott politika, az „Egyesült Államoktól való eltávolodás és ázsiai integráció".
Kína gazdasági felemelkedésének egy másik hozadékának tartják Tokió és Peking státuszának felfordulását az ASEAN-hoz fűződő kapcsolatok terén is. Kína növekvő befolyása miatt sokakban felmerült a kérdés a szigetországban: ki fogja most vezetni az ázsiai integrációt? A '70-es és '90-es évek között kirajzolódó, úgynevezett repülő vadludak (flying geese) modellben Japán vezette a fejlődésben a feltörekvő ázsiai gazdaságokat. A nagy lendület azonban az 1998-as ázsiai pénzügyi válsággal megszakadt, a krízis következtében Japán nagyban mérsékelte közvetlen gazdasági jelenlétét a térségben. Egyetlen országot sem lehet tehát a kelet-ázsiai integráció vezetőjének nevezni. Az ASEAN rotációs jelleggel vonta szorosabbra kereskedelmi kapcsolatait Kínával, Japánnal, Ausztráliával, Dél-Koreával vagy éppen Indiával, de ezen országok egyike sem volt képes egyöntetű dominanciát szerezni a regionális kereskedelmi és gazdasági ügyletekben. Sőt, bármilyen ASEAN-EU, vagy ASEAN-USA szabadkereskedelmi tárgyalás annak az esélyét csökkentené tovább, hogy a jövőben a térség gazdaságát egy helyi szereplő határozza meg.
Japán személyes cserekapcsolatokon, társfinanszírozáson, tehetséggondozáson és közös elszámolási rendszeren nyugvó, széleskörű együttműködést tart fenn az ASEAN-nal, míg Kína kapcsolatai a 10 országot tömörítő szervezettel még mindig nagyrészt az áru- és szolgáltatáskereskedelemre és a beruházásokra korlátozódnak.

Ahogy Kína egyre feljebb emelkedik, úgy nő a fő nemzetközi, globális kérdésekben betöltött szerepe is, legyen szó a gazdasági válságról, a klímaváltozásról vagy éppen a nemzetközi monetáris rendszer megreformálásáról. És ahogy ezen változások következtében egyre sűrűsödnek az Egyesült Államokkal való találkozások a nemzetközi porondon, úgy a jelenleg egyedüli szuperhatalom sakktábláján is egyre magasabb rangú figurája lesz Kínának. A második világháború óta Japán mindig is „Ázsia Angliája"-ként viselkedett az ázsia--csendes-óceáni ügyekben. Akárhogyis, a -Kína által egyébként el nem ismert- G2  koncepciónak (Egyesült Államok+Kína) puszta felmerülése is előrevetíteni látszik Washington új diplomáciai hozzáállását Ázsiához.