Kína átfogó felemelkedése sokakat a világon arra késztetett, hogy megkérdőjelezzék „fejlődő ország" státuszát. Ők azt mondják, hogy Kína gazdaságának méreténél fogva már nem szabadna tovább fejlődőként tekinteni az országra. Ezeknek a nézeteknek nincs veleje, és arra ösztönözhetik Pekinget, hogy olyan felelősségeket vállaljon magára, melyek nem arányosak fejlettségi szintjével.

Való igaz, a reform és nyitás politikájának három évtizede alatt Kína gazdasági nagyhatalommá vált, és megnövekedett nemzetközi státusza is. De a kritikusoknak inkább az ország általános állapotát kellene elemezni, nem pedig a gazdaság puszta méretével alátámasztani, hogy Kína már fejlett országnak számít.

Kína egy főre eső nettó hazai összterméke (GDP) még mindig csak 3700 amerikai dollár körül mozog, melynél több mint 100 ország rendelkezik jobb mutatóval, a kínai gazdaság növekedése továbbra is erősen exportfüggő, és munkaerő-intenzív, illetve magas energiaigényű ágazatokra épül. Jóllehet a kínai társadalom egy része viszonylag jó életnívót tud fenntartani, elérte kínai fogalommal az úgynevezett xiaokangot, nagyjából 211 millió ember azonban még mindig a szegénységgel küzd az ENSZ 1,25 dollár/napos szegénységi határküszöbe szerint. Nagy az űr továbbá Kína és a fejlett országok között az oktatás, a szociális biztonság, valamint a tudomány és technika területén. Kína tavaly 92. helyen állt az ENSZ Fejlesztési Programjának (UNDP) emberi fejlődés mutatóját (Human Development Index) tekintve.

Annak ellenére azonban, hogy Kína fejlődő ország, sosem bújt ki a globális felelősségvállalásai alól. 60 éven át folyósított segélyeket más országoknak. 2009 végéig több mint 120 országnak nyújtott gazdasági és technológiai támogatást, 30 nemzetközi és regionális szervezetnek adományozott. Így a vád, hogy Kína a fejlődő ország besorolás burka alatt bújna ki globális felelősségei alól nemcsak felelőtlen, de helytelen is.

http://www.chinadaily.com.cn/opinion/2010-08/14/content_11153139.htm