Egyre több amerikai tanulja a kínait annak ellenére, hogy az a világ egyik legnehezebb nyelve. Az első Konfuciusz Intézetet még 2004-ben hozták létre az amerikai Marylandi Egyetemen, ma pedig már 70 Konfuciusz Intézet működik az Egyesült Államok 44 államában. Egyre több amerikai diáknak van saját kínai neve.
Egy amerikai ösztöndíjas lány Pekingben
Pekingben hideg a tél. Délelőtt 9 órakor a 22 éves amerikai lány – kínai nevén Liang Yi – a Pekingi Egyetem kollégiumából siet át a tanulószobába, ahol naponta 13 órát fordít a kínai nyelv tanulására.
Liang Yi szereti a pekingiek tájszólását, néha megérti a szecsuaniak tájnyelvét is. Nagyon szereti Lin Junjie kínai énekes hangját. Érdeklődik a pekingi opera álarcai iránt és igen szépen tudja leírni a bonyolultabb kínai írásjegyeket is.
Liang Yi négy évvel ezelőtt került kapcsolatba a kínai nyelvvel. Édesapja javaslatára jelentkezett a Miami Egyetem kínai nyelvi szakára. Harmadévesen járt először Pekingben, ahol egy éven át tanulta a kínait. Az alapképzés végeztével megkapta a Konfuciusz Intézet ösztöndíját, így most a Pekingi Egyetem mesterképzésére jár.
„Remélem, hogy a jövőben sikerül megszereznem a doktori fokozatot kínai nyelvből, és Amerikában kínaitanárnő lehetek" – mondta.
A kínai tanárok hídszerepet játszanak
Xu Jia 28 éves kínai nő, Kalifornia államban egy magánjellegű iskolában tanítja a kínai nyelvet, hetente 900 percben. Az órák során sok-sok felejthetetlen élményben volt része: 2008-ban például az iskola tanárai és diákjai gyűjtést rendeztek a szecsuani földrengés áldozatainak; szintén 2008-ban, a tavaszünnepkor több mint háromszáz diák kívánt neki kínaiul „boldog új évet", a hazatérése előtti búcsúztatáson a diákok és a szüleik összegyűltek, és kínaiul énekelték a „Yueliang daibiao wo de xin" (A holdfény jelképezi a szívem) című kínai dalt.
„Itt, a mindennapi életben mosolygok a diákjaimra, a kollégaimra. Szerintem a mosoly a kínai tanárok legjobb névjegye" – vallja Xu Jia.
Statisztikák alapján 2005-től 2010-ig a Kínai Nyelvoktatási Tanács, azaz a Hanban, közel ezer önkéntes tanárt küldött az Egyesült Államokba. Ezek a tanárok nemcsak jól beszélnek angolul és kínaiul, hanem a kínai művészetekben is jártasak, értenek például a papírkivágáshoz, otthon vannak a kínai gasztronómiában, ismerik a legyezőtáncot.