A kínai templomi vásárok hagyománya a buddhista és a taoista templomok vallási tevékenységeihez kapcsolódik. A templomi vásár a kínai népi vallás fejlődésével együtt alakult ki, változott, és vált egyre népszerűbbé.

Az első templomi vásárok áldozati ünnepek voltak. Az ókorban az áldozati ünnep olyan fontos jelentősséggel bírt, mint a háború. Kezdetben az emberek ceremóniával hódoltak a természet istenének és őseiknek, az ünnep alkalmával összegyűltek a templomoknál, áldozatot ajánlottak fel, együtt muzsikáltak. Így például az Északi Wei-dinasztia idején Buddha-szobrot tettek a stráfkocsira, és parádét tartottak. Papírból készített oroszlánok álltak a parádé élén, mert a hiedelem szerint ezek képesek elűzni a gonosz szellemeket. Őket követték a különböző hangszereken játszó felvonulók. A Tang- és Song-dinasztia korában a buddhizmus és a taoizmus jelentősen fellendült, megszaporodtak a vallásos jellegű tevékenységek, az áldozati ünnepek szórakoztató programokkal egészültek ki, például yangko táncot vagy drámai darabokat adtak elő.

A Yuan-dinasztia idején a lámaizmus volt a hivatalos vallás, ezért más vallások -- köztük a buddhizmus és a taoizmus is -- háttérbe szorult, a Buddha-szoborral megrendezett parádé sem volt mindig megengedett.

A Ming-dinasztia korában a gazdaság fejlődése és a közösség iránti igény miatt az áldozati ünnep idején megjelent a vásári kereskedés. Az áldozati ünnepen füstölőket gyújtottak, ezért a templomokhoz közeli utcákban megjelentek a füstölőket, gyümölcsöket, húst és másféle áldozati tárgyakat árusító kereskedők. Az emberek most már nem is annyira a templomi szertartás miatt mentek a vásárra, hanem a vásárlás végett, vagy szórakozni.

1 2