Kínában 2010 közepétől vetítenek a különböző tévécsatornákon egy reklámot, amelyet Budapesten forgattak. Az alábbiakban nem a reklám szövegét olvashatják, hiszen a reklámban csak kép és zene van, hanem egy hivatalos website-on terjesztett szöveget, illetve az ugyanott található, a tévéreklámmal kapcsolatos gondolatokat olvashatnak. Célunk természetesen nem a mobiltelefon reklámozása. Azért foglalkozunk vele, mert a világon mindenki keresi a saját szabadságát, a kikapcsolódást, mert, miként főszerkesztőnknek, a szöveg fordítójának, Wang Xuejunnak is, szívünk gyakran száll a reklám láttán Budapestre.

A nyugati tündérmesékben ábrázolt királylány mindig hintóval érkezik, s a királyfi kezét nyújtva, hódolatteljesen segíti le a lányt a földre. Gyermekkoromtól kezdve azon fantáziáltam, hogy magas sarkú cipőben járok az utcán a lovagló vagy gyalogló királyfim mellett.

Lassan ugyan felnőttem, és ugyan megmaradtak az álmaim, de azokból fokozatosan eltűnt a hintó, a királyfi, csak az eső áztatta macskaköves, végeláthatatlan utca maradt változatlan.

Felnőttem, és elértem, hogy a világ különböző helyein tapostam az utcaköveket: járkáltam már Suzhou kanyargós utcáin, Huizhouban az üzleti legendákkal teli utcákon, Qinshi Huangdi sírjánál a Qin-dinasztia pompás múltját bemutató utcánkon, átkeltem a Champs-Élysées-n... Belegondoltam, hogy sok utat bejártam a világon, elégedett vagyok ezzel a teljesítménnyel, sőt büszke vagyok arra, hogy már nincs szükségem újabb utak keresésére. Ámde egy napon rájöttem, hogy elfelejtettem a legfontosabbat.

Aznap lustálkodva bújtam a fotelembe, a barátaimnak beszámoltam az említett utakról, a hangom elnyomta a tévében játszott unalmas reklámokét. Egyszercsak ránéztem a képernyőre, ahol megpillantottam egy várost, amely egy nagy folyó mellett fekszik, tele van barokk stílusú épületekkel, hangulatos kávéházzal, és az utcán kedves festőművész áll a vászna mögött. És persze még egy lányt is láttam, aki hasonlít hozzám, hátizsákkal utazik a városban. A kép megdobogtatta a szívem, befejeztem az úti beszámolót a barátaimnak, és odaültem a laptopomhoz, mert mindenképpen ki kellett derítenem, hogy hol fekszik a reklámban látott város, és azt is, hogy vajon miért döntött úgy a lány, hogy felmond a munkahelyén, és a szabadságot fogja keresni.

Felmentem a világhálóra, de nem tudtam, hogy mit írjak a keresőbe. Ha a fenti érzéseimet gépelem be a baidu-ba, akkor biztosan nem olyan találatokat kapok, mint amilyenekre szükségem van. Szép nyugodtan próbáltam visszaemlékezni a reklám minden apró részletére. Ez az, megvan, OPPO, és meg egy kifejezés „Ulike style". Pontosan ezt írtam be a keresőbe: OPPO Ulike style.

Felidéztem magamban a főszereplő lány élményeit, vele együtt indultam Budapest felé, vele együtt élveztem az OPPO U529 jelszavát, a szabad-könnyed „Élvezet - szabadság" szlogent.

Pedig már azt hittem, hogy elrakhatom a hátizsákomat, és itthon értékelem ki az általam bejárt utakat. Csakhogy nem tudtam ellenállni a budapesti utcák vonzerejének. Ismét összecsomagoltam a poggyászom. A szabad nemzetközi hívás, a zene és a fényképezés kipróbálása miatt otthon hagytam az eredeti mobiltelefonomat, és OPPO U529-et vettem magamhoz.

Valóban szép Budapest, valóban tündérvilág. Itt-ott barokk épületek láthatók, a nagy folyó nyugodtan folyik, a szemem viszont nem tudja egyszerre befogni az összes szépséget. Aggódom is amiatt, hogy hogyan jegyzek meg mindent.

Akkor eszembe jutott, hogy a kezemben tartott OPPO U529-vel veszem fel a látottakat, az utcán festő idős művészt, a kávéházban pihenő fiatal lányt…

Gyakran megnézem a mobilammal felvett különféle gyönyörű dolgokat. A tiszta, a lágy fókuszú, a panorámaképeket …

Budapesten minden reggel felvettem a fejhallgatót, hallgattam a mobiltelefonomon tárolt dzsessz-számokat. Az utcákat járva néha lecsuktam a szemem, úgy élveztem a zene ritmusát. Kis szomorúság fogott el séta közben. Itt a macskaköves utca nyugalmat és fehér fényt áraszt, de az eső nyomai már felszáradtak. Leolvastam róla az európai hangulatot sugárzó középkori lovasok nyomait.

Délután az utca sarkán levő kávéházban pihentem, az OPPO U529-en hosszú, lassú zenét hallgattam, közben pedig néztem az életet szabadon élvező tömeget, és ittam a kávémat. Meg is feledkeztem róla, hogy utat kereső turista vagyok, vidáman merültem bele az egyszerű, de fennkölt városba.

Budapesten élvezem az OPPO U529 3,2 inch kristálytiszta kijelzőjét, az 5 millió pixeles fényképezőt, az optimális hangminőséget és a szüntelenül működő JAVA programot, az ideális formatervezést, a gyönyörű színeket…

A mobiltelefon szépsége mindig elkápráztat engem. Az OPPO U529, elhozza nekem a szabadságot, a gyönyörűséget. Végre megértettem, hogy nem a macskaköves utca vonz engem oda, hanem a szabadság utáni folyamatos vágyódás.

Budapest a nyugalom melletti szellemi élvezetet jelenti számomra. Az OPPO U529 divatos élményt jelent számomra az élvezet szabadságáról.

Mi az értelme az iménti szövegnek? Az OPPO portálján található egy cikk, amely megadja számunkra a választ.

„A festői szépségű Budapest annyira elbűvölő, mint egy tündérmesebeli királyság. Egy irodában dolgozó lány jár itt, és a reklámfilmben, miután munkahelyén felmondott, a mobiltelefonját magához véve gyönyörködik a Duna mellett a szabadságban, a napfényben és a levegőben. Azt mondja magának, hogy mindent megtehet, amihez csak kedve van.

Mi a Ulike Style igazi jelentése?

Az, ami a reklámfilmben is látható. Felmond valaki a főnökénél, s egy teljesen ismeretlen helyen, utazással piheni ki magát. Ha ezt szeretné valaki, akkor miért ne tehetné meg? Az a nő, aki szereti önmagát, aki ért az élethez, az megtehet mindent, amihez kedve van. Nagy az önbizalma, mert hisz abban, hogy saját kezében tartja az életét, és hogy a szabadság és a gyönyör felé fordíthatja az életet.

A lebilincselő Budapesten, a szomorúkék Dunánál, a pompás Lánchídon a főszereplőnél mindig ott van a kedvelt OPPO mobilja. Budapesten teljesen kibontakoztatja az egyéniségét. Ha neked is megvan a Ulike Style, menj te is, mert bárhol meglelheted a saját Budapested."

(A fenti tartalom nem képviseli sem a fordító, sem a szerkesztőségünk véleményét, álláspontját.)