2010-ben Kínában a „drágul" volt a leggyakrabban előforduló és az embereket leginkább foglalkoztató szó. A piacon minden termék kisebb-nagyobb mértékben drágult, köztük a Moutai nevű kínai pálinka is. A Moutai-t nemzeti pálinkaként is szokták emlegetni, a kínai pálinkák közül a legismertebb. Nem is az a legérdekesebb, hogy a Moutai is drágult, annál inkább az, hogy miért. A Moutai társaság a drágulás okát úgy magyarázta, hogy ez jobban megfelel az ország, a fogyasztók, az eladók és a befektetők érdekeinek. Tényleg a fogyasztók érdekét szolgálná a pálinka drágulása? Első hallásra egy kicsit furcsán hangzik. De van, ami még ennél is furcsább. Az Egyesült Államokban értékesített Moutai pálinka ára csak fele a Kínában forgalmazott Moutai-nak.

Az emberek kissé értetlenül állnak a jelenség előtt, hiszen a Kínában gyártott pálinka külföldre történő exportjának több anyagi vonzata van, gondoljunk csak a szállítási költségre vagy az adókra. Ennek a logikának a mentén az exportpálinkának inkább drágábbnak kellene lennie, nem pedig olcsóbbnak. Vajon miért van ez fordítva? Ennek három oka is lehet.

Először is, az utóbbi években gyors fejlődésnek indult a vasúti utasszállítás, például több nagysebességű vasútvonal épült, de a vasúti áruszállítás nem követte ezt a tendenciát. Az elmaradott vasúti áruszállítás nagyon költségigényes. Van, aki a közúti fuvarozást preferálja. De ez sem a legjobb választás. Kínában az autópályák teljes hossza 60 ezer kilométer, ami nem éppen kis szám, hiszen az Egyesült Államokban ugyanez a szám 90 ezer kilométer. Ám Kínában az autópályákon kilométerdíjat kell fizetni. Erre egy példa: Kanton és Peking között 2300 kilométer a távolság, az autópályadíj általában kilométerenként 0,5 jüan. Ez azt jelenti, hogy a két város között 1150 jüanos költséggel jár a közúti szállítás. És ebben még nincs benne a munkaerőköltség.

A második ok az értékesítés során keletkező sok rejtett költség. Chen Jibing, egy sanghaji üzletember babajátékokkal foglalkozik. Szerinte egyáltalán nem könnyű a játékok eladása a belföldi tartományokban és városokban. Sok „kenőpénzt" kell adni a szupermarketekben dolgozó felelősöknek, hogy a polcokra kerüljenek az általa forgalmazott babajátékok. Ehhez képest a külkereskedelem egyszerűbb, mert mindenszabályozva van, a külkereskedelemi szerződéseknek megfelelően zajlik, ekképpen „rejtett költség" sincs. Így már nem is olyan furcsa, hogy egy kínai termék drágább belföldön, mint külföldön.

Harmadsorban, a Moutai nemcsak mint ital fontos, hanem társadalmi jelentőséggel is bír, alapvető ajándéktárgy. Kínában a tisztségviselők vagy a tehetősebbek körében a Moutai pálinka számít a legnépszerűbb és „legmegfelelőbb" ajándéknak, mert ugyebár ez a nemzet pálinkája. Statisztikák alapján az évente előállított Moutai pálinka 60 százalékát csak „bizonyos körök" közvetlenül a gyártótól vásárolják nagy mennyiségben, és csak 40 százalék kerül a piacra. Azok a tisztségviselők és tehetősebbek, akik nem tartoznak ebbe a bizonyos körbe, valamint az átlagemberek évente óriási mennyiségben fogyasztanak Moutai pálinkát. A piacon a kereslet mindig sokkal nagyobb, mint a kínálat. Szóval ezeket az embereket -- mert gazdagok -- nem érdekli a Moutai ára, akkor is megveszik, ha az méregdrága.

Mindezek alapján már talán látható, hogy a belföldi piac teljesen különbözik a külfölditől, ahol a Moutai eladása teljes egészében piaci kérdés. A kereslet-kínálat szabálya szerint a tengerentúlon normális mértékben drágul a Moutai. Jelentős áremelkedéssel veszíthet versenyképességéből. Belföldön a magas szállítási költség, a sok „rejtett költség" és az ajándékozás szokása miatt a Moutai ára az egekig szökhet.