Egyre többen fáradnak bele a városi életbe, a zajba, a tömegbe, a feszültségbe. A következőkben egy csendes vidékre kalauzoljuk el, a Guizhou tartománybeli Xijiangba, melyet a miaók népesítenek be, és ahol egy helyen élvezhetjük a szép tájat és a különleges kultúrát.

Guizhou tartomány a délnyugat-kínai Yunnan-Guizhou-fennsík része. A tartomány délkeleti részének különleges kulturális hangulata van a számos nemzetiségnek köszönhetően. Élnek itt, Xijiangnál miaók is. A miao nemzetiség már igen rég óta él Kínában, lélekszámuk ma 7,4 millió fő. Guizhou tartományban él a miao kisebbség mintegy fele, többségük a hegyvidékeken.

Xijiang a legnagyobb miao falu, körülbelül 1000 család él itt. A falu egy folyóvölgyben fekszik a hegyekben, a folyó kettészeli a települést.

A folyó nyugati partján felállítottak a helyiek egy kilátót, hogy az idelátogatók jobban megismerhessék a környéket. Az ideérkező turisták először a kilátóhoz mennek, ahonnan megtekinthetik a hegyoldalban sorakozó hasonló nagyságú és stílusú, harmóniában álló miao épületeket.

A miaók megszokták a magasságot, Xijiangban az 1200 ház többsége 70 fokos lejtőn áll. A barna épületek a zöld fák között vannak.

Hallhatók itt a miaók népdalai, népzenéje. Van egy szólás, miszerint a hanok írással és könyvekkel örökítik meg a történelmet, a miaók pedig dalokkal. A nemzetiség történelme, kultúrája és szokásai egyaránt visszaköszön a dalokban. A miao gyerekek a dalokkal tanulnak meg beszélni, az énekek adják a bölcsességet, színesítik az életet.

Ünnepek vagy lakodalmak idején Xijiangban a miao lányok és fiúk ünnepi népviseletben vannak, ezüstdíszes ékszerekkel kivert bambuszfuvolán játszanak. Egy miao szólás szerint ha nem hallatszik a fuvola hangja, nem nő a gabona. A lusheng rövidebb-hosszabb bambuszcsövek lehántolt csokra. Messziről nézve igen hasonlít egy kisméretű orgona sípjainak sorához. A népi zeneművekhez hasonlóan a népi hangszerek a nemzetiségek múltjának megtestesítői. 2006-ban a miao bambuszfuvola készítésének művészete elsőként került fel arra a listára, amelyen az állami szintű nem anyagi kulturális örökségek szerepelnek.

Egy miao épület általában – kínai szokás szerint – háromemeletes: a földszinten állatokat tartanak, az első emelet a lakótér, a második pedig gabonaraktár.

Az épületekben a miao lányok nemzetiségi ruhában hímzéssel foglalkoznak, hozományukat készítik a házasságra. A miaók hímzéséhez hasonlóan az ezüstékszerek is fontos részét képezik a kínai miao kultúrának. A miaók, különösen a lányok és az asszonyok, minden nemzetiségi ünnep alkalmával viselik az ékeket, miközben a lusheng bambuszfuvolán előadott muzsikára táncolnak. Ilyenkor az ezüstékszerek csilingelésének hangja és ezek csillogása igen látványos élménnyel szolgál.

Amikor egy lány férjhez megy, a szülei ezüstékszerekkel ajándékozzák meg, melyek között van fejdísz, hajék, karkötő, nadrágszíj és nyaklánc is. Guizhou-ban nem bányásznak ezüstöt, így régen az ezüsttárgyak készítéséhez fémpénzdarabok szolgáltak. Egy miao házaspárnak rendszerint több év munkájával kellett összegyűjtenie a szükséges mennyiségű fémpénzt, s csaknem mindet olvasztókemencébe rakták. Csak így készülhetett el a későbbi ezüst „hozomány" a lány férjhez menetele előtt.