Tavaly a sanghaji világkiállításon Huerqin balladákat adtak elő, számtalan látogató hallgatta meg őket. A Huerqin balladaszámoknak a régi jó időkre emlékeztető szép zenéje, és megőrzőik érintetlen, eredeti módban történő elmondása és eléneklése jól utal a mongol pusztaság gyönyörűségére, hatalmasságára és végtelenségére.

A Huerqin szó magyarul azt jelenti, hogy a Huerqin balladát előadó művész, karján húros hangszer kíséretével énekel és elbeszél. A Huerqin az egyik legelterjedettebb népballada a belső-mongol pusztaság területén. Ennek a népballadának az aranykorában több mint 300-an tudták játszani a Huerqin balladaszámokat. 2006-ban felvették ezt a népművészetfajtát a kínai nemzeti örökségek listájára.

Vizsgálatok azt mutatják, hogy a Huerqin balladatípus már több mint 800 éves. A Qing-dinasztia közepétől a múlt század elejéig ez a népművészet nagyon népszerű volt. Belső-Mongólia keleti részében terjedt el, a mongol és a han (vagyis kínai) nemzetiségiek körében. Eközben ötvöződött a mongol Haolaibao népballada és több han balladavariáns elemeivel. Így alakult ki ez a sajátos helyi népballadatípus.

Se Yin, a Kínai Társadalomtudományi Akadémia Etnológiai és Antropológiai Kutatóintézetének kutatója így fejtette ki:

„A Huerqin ballada valójában a mongol és a han kulturák összeolvadásának eredménye. A valóság az, hogy a népszerű Huerqin balladavariáció a mongol nemzetiség régi művészettípusok kifejezési eszközeinek, szájhagyományainak és más irodalmi alkotásainak, továbbá a han nemzetiség énekművészeti és elbeszélő művészeti elemeinek egymással való összeolvadásából született meg. Számos balladamű témáját a han nemzetiség klasszikus regényeiből vették át. Tehát a Huerqin népballada a mongol és a han nemzetiség kulturális jegyeit egyaránt magában hordozza."

Ősidők óta több kisebbség él az északkelet-kínai Liaoning tartomány Fuxin körzetében. Ez a körzet a Huerqin népballada őshazája. De főleg Belső-Mongolia keleti részében terjedt el. Írott feljegyzések szerint a Huerqin népballada első legnagyobb mestere, Dansen Nimá a Fuxin Mongol Autonóm Terület lakosa volt. Feljegyzések szerint sokan adtak elő Huerqin balladaszámokat. A ritmusok és a dallamok szempontjából öt típusát lehet megkülönböztetni a Huerqin balladáknak. Li Qingsong, a Mongol Autonóm Terület Kulturális Hivatalának vezető-helyettese behatóan tanulmányozta a Huerqin balladát. Ismertette a Huerqin ballada a mongol nemzetiség által lakott területen történt születésének okait és az e terület hatásait erre a népművészetre. Többek között leszögezte:

A mongol népballadák jellemzője: elsőként az, hogy az elbeszélés kapja a főszerepet, az éneklés kevésbé. A második, hogy a mezőgazdasági kultúráé a főszerep a balladában, tehát egyszerű, közérthető nyelven, a parasztok nyelvén adják elő a balladaszámokat. A harmadik, hogy szabályos ütemeken, és dallamokon játszanak, a balladaszámok zenéjét a nemzeti kisebbségek instrumentális zenéje és a vallási zene alkotja."