A changyangi nanqu egyfajta színpadi művészeti forma, ami főként a közép-kínai Hubei tartomány Changyang megyéjében, a Qingjiang folyó vízgyüjtő területén elterjedt. Magas, kellemes, érzelmes dallamok jellemzik. Az emberek által szép mezei virágként emlegetett hagyományos zenés művészeti formának több változata is létezik.

A tujia népcsoport lakta Changyang megye Hubei tartomány Yichang körzetében fekszik, az ókori Kína ba és chu kultúrájának találkozásánál. A yichangi nanqu jó példa a két kultúra integrálódására. Dai Cengqun, a Changyang-Tujia Autonóm Megye nemzetiségi kultúra védelmével foglalkozó központjának munkatársa elmondta, hogy a changyangi nanqu forma a Ming-dinasztia és a Qing-dinasztia korában a helyi népzenéből nőtt ki. A Qing-dinasztia idején Yong Zheng és Qian Long császár korában a tujia népcsoport lakta területen is elterjedt. Így fordulhatott elő, hogy a changyangi nanqu két népcsoport, a tujiák és a hanok kultúrájának összefonódása közepette nyerte el mai formáját.

„A changyangi nanqu egy ősi helyi művészeti forma vagy opera Hubei tartományban. A továbbhagyományozás, az előadáshoz szükséges kellékek és hangszerek alapján megállapítható, hogy ez a hagyományos zene a Qing-dinasztia korában terjedt el Changyang megyében több mint 200 éve."

A stílusnak ma sincsenek hivatásos előadói, művészei. Rendszerint a hétköznapi emberek, a barátok, a rokonok adják tovább tudásukat, vagy apáról fiúra, generációról generációra száll a changyangi nanqu tudománya. A tujiák a tavaszünnep, a születésnap, az esküvő és egyéb ünnepek alkalmából szokták előadni a changyangi nanqut. A changyangi Ziqiu térségben szinte nincs olyan este, hogy ne hallatszana a háromhúros hangszer, amit kellemes ének kísér, ami jóleső érzéssel tölti el az embert.