„A shaolin harcművészet szelleme" és „Az Ezerkezű Buddha" című kínai előadások ősi, misztikus jellegüknek köszönhetően az utóbbi években egyre népszerűbbé váltak a külföldiek körében. Azonban szakértők szerint a lehetőségek hiánya és a külföldi piac hiányos ismerete miatt a többi kínai táncszínházi bemutató előtt még nem nyílt meg a Nyugat termékek nemzetközi kereskedelmi fórumán a színművekkel foglalkozó szakemberek arra hívták fel a figyelmet, hogy a kínai kormánynak és az iparágban működő társaságoknak több lehetőséget kell teremteni az együttműködésre és a cserekapcsolatokra, valamint arra kell biztatni az ezzel foglalkozó vállalatokat, hogy ismerjék meg jobban a nyugati kultúrát, és hárítsanak el minden akadályt a kínai táncdarabok nyugati színpadon történő megjelenése elől.

A Kínai Cirkuszi Társulat producere, művésznevén: Raul kijelentette, hogy a tipikus kínai kulturális termékek nagy vonzerővel rendelkeznek a nyugati nézők számára, hiszen az 5000 éves kínai kultúrát, valamint az 56 nemzeti kisebbséget képviselik az egész világon.

Raul cirkuszi társulata kínai művészekkel együttműködve már 160 európai helyszínen mutatta be a hagyományos kínai cirkuszművészetet, a cirkuszművészek magas szintű technikájukat több mint 9 millió nézőnek mutatták be, és ismertették meg ezáltal a nézőket a kínai kultúra különlegességeivel.

2009-ben „A shaolin harcművészet szelleme" című színdarabot játszották az amerikai Broadway egyik színpadán. A darab természetesen a kínai harcművészetet mutatta be. Ez volt az első alkalom, hogy egy kínai színdarabot játszottak a Broadway egyik színházában. Egy időben sok amerikai fiatal kezdett kínai harcművészetet tanulni, sőt egyes cégek erről a témáról szóló számítógépes játékot is fejlesztettek.

A kínai művészeti és kulturális iparág egyik amerikai szakértője ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy „A shaolin harcművészet szelleme" című darab sikere az amerikai kereskedelmi marketingnek volt köszönhető, és ezt a többi kínai táncos színdaraboknak is tudomásul kell venniük, ha sikereket akarnak elérni az Egyesült Államokban.

A kínai és az amerikai előadók csak kevésbé ismerik egymást, ami szintén nagy akadálya a sikeres nemzetközi együttműködésnek. Az európai és az amerikai színházak finanszírozási módja nagymértékben különbözik a kínaiakétól, amit szintén figyelembe kell venni a nyugati piacra készülő kínai társulatoknak.