A Ming-dinasztia korában épült házakból kevés maradt ránk épségben, ezért az ilyen ép régi házak rendkívül értékes örökségnek számítanak. A szürke téglából épült házaknak három típusát lehet megkülönböztetni. Az első típusnál a házfal külső részét szürke téglából, belső részét pedig agyagból építették. A második típusnál a fal külső része szintén szürke tégla, a belső rész viszont cement. A harmadik típusnál a falat csakis szürke téglából rakták fel.

Kevés olyan erődítményépület van, amelyeket az újkorban piros téglából raktak és falaik felületét cementtel vonták be. 249 téglákból rakott erődítményépület marad fenn.

A betonból készült erődítményépületek főleg síkságon és dombos vidéken fekszenek. Nagy részüket a múlt század 20-as és 30-as éveiben külföldről hazatért kínaiak építették külföldi építészeti elemek felhasználásával. Főleg cementet, kavicsot, homokot és acélt használtak alapanyagként. A cementet rendszerint Nagy-Britanniából hozták be. Az ilyen betonépületek igen szilárdak és tartósak. A sok import építőanyag rendkívül megdrágította az építkezéseket. Vannak olyan betonból készült erődítményépületek, amelyeknek emeleteit, gerendáit fából készítették, hogy megtakaríthassák az importanyagokat. Ma 1474 ilyen betonból készült erődítményépületet láthatunk Kaiping megyében. A különböző típusú erődítményépületek közül ilyenből van a legtöbb, az összes erődítményépület 80,4 százaléka ilyen típusú.

Funkció szempontjából három csoportra lehet osztani az erődépületeket: társas erődépületek (zhonglou), főként lakóházként szolgáló erődépületek (julou) és őrző-riasztó szerepet betöltő erődépületek (genglou).