19 éves korában Han Yu Yicheng városból a fővárosba utazott. Ott töltött 10 éve során Han Yu alig három ízben találkozott Shi Erlanggal. Később Han Yu elhatározta, hogy tisztségéről lemondva visszavonul szülőföldjére, hogy Shi Erlanggal tölthesse hátralevő éveit. Akkor Shi Erlang váratlanul meghalt. Ennek hallatán Han Yu rendkívüli fájdalmat érzett, és bánattól megtört szívvel elégikus költeményt írt. Áldozati tárgyakkal és elégiájával messziről sietett halott rokonához, Shi Erlanghoz, hogy kifejezze kegyeletét iránta. Az elégikus költeményben olvasható ez a mondat: „egyikünk az Ég végső határán van, másikunk pedig a Föld legtávolabbi sarkában". Ennek alapján született a „Föld legtávolabbi sarka" szólás, amely a nagy távolságot, a nagy messzeséget, a távoli vidéket fejezi ki.