A belső-mongóliai Hulunbuir csodalátos zöld paradicsom, az ottani evenki sztyeppen élnek a bátor evenki nemzetiségű emberek. Történelmi okokból az evenki törzsek szétszóródtak a belső-mongóliai sztyeppen, és a különböző törzsek más-más területen éltek, így az evenki név helyett a „Solun", „Tunguska" és „Yakutia" területi elnevezéseket használták. 1958. augusztus 1-jén megalakították az Evenki Autonóm Megyét, és az evenki nemzetiségűek óhaja szerint helyreállították az „evenki" nevet is. 1998-ban Evenki Autonóm Megye megalakításának 40. évfordulója alkalmából építették az Evenki Múzeumot, így többen megismerhetik ezt a misztikus, hajdani erdőlakó nemzetiséget.

Ure-ertu evenki nemzetiségű író és tudós ismertetése szerint az evenki nemzetiség Észak-Kína egyik ősi nemzeti kisebbségéhez tartozik. „Az evenki nemzetiségnek két ága van. Az egyik Kínában, főleg a Hulunbuir városbeli Evenki Autonóm Megyében és környékén él, a másik pedig Oroszországban."

Az evenki megyei Bayintuohai járás központjában fekvő Evenki Múzeum a zöld sztyepp ölelésében áll. Kívülről úgy néz ki, mint egy magas hegy, ami megfelel az egyedülálló evenki építészeti stílusnak. A bejárati ajtónál áll egy páncélt viselő, fegyvert fogó, lovagló evenki hadvezér szobra. A múzeum népi kultúrát bemutató termébe belépve úgy érzi az ember, mintha egy sűrű erdőbe került volna. Kitömött medve, őz, farkas, róka, szarvas és vidra található a teremben, ezért a látogató testközelben érzi a természetet.

Az evenkiket hagyományos életformájuk az erdőhöz és a hófedte síksághoz kötötte. A vadászati ismeretek generációról generációra öröklődtek, ugyanakkor rénszarvasokat is tenyésztettek. Ők egész Kínában az utolsó etnikai csoport, amelynek tagjai máig vadászattal foglalkoznak. „A mi nemzetiségünk nagyon különleges, vadászatből élünk és rénszarvasokat tenyésztünk. Mi evenkik büszke és független emberek vagyunk!" – méltatja nemzetiségét Gu Xianglian, egy evenki lány.

1 2