A koncert legfontosabb része a második fele volt, ekkor Liszt-műveket adott elő Aimard. Korábban már néhányszor játszotta Liszt b-moll szonátáját a londoni és párizsi koncertjén, ahol rendkívül jó fogadtatásban részesült. És mi lehetne méltóbb a Liszt Ferenc emlékére tartott koncertsorozat végén, mint ezeket a műveket játszani Pekingben.

„Liszt csodálatos ember volt, érdeklődött a művészet, az irodalom, a különböző európai országok, az emberek és a különböző zenék iránt is. Alkotómunkája során pedig felhasználta bőséges élettapasztalatait. Tehát zeneművei a maguk változatosságában megmutatják a kíváncsiságát a világ iránt, valamint tükrözik a műveltségét is."

Mint a Kölni Egyetem és a párizsi Nemzeti Felsőfokú Zenei Konzervatórium professzora, Pierre-Laurent Aimard sok eredeti elképzeléssel rendelkezik a zenei oktatás területén. Fiatal korában Yvonne Loriod volt a tanára a párizsi Nemzeti Zenei Konzervatóriumban. Az itt szerzett tapasztalatokért máig nagyon hálás az intézménynek. Aimard úgy véli, nagyon szerencsés volt, hogy lépésről lépésre került be a művészeti életbe, és tanára megismertette vele a világ különféle zenei formáit és stílusait. Hiszen nemcsak a klasszikus zenére összpontosították, hanem például észak-afrikai, indiai zenét is hallgattatott a fiatal Aimard-ral. Ennek köszönhetően jobban megismerte a zenét a tanulás során. Pierre-Laurent Aimard elmondta, hogy a konzervatóriumban töltött években nemcsak egy hangszeren tanult meg játszani, hanem teljes zenei oktatásban részesült.

Ma a világban rengeteg fiatal zongorista van, de róluk beszélve Aimard kissé aggódva mondta:

„Úgy véltem, hogy egyes zongoristák túl sokat koncerteztek fiatal korukban. Meggyőződésem, hogy ez nem hasznos a fiatal művészek művészi fejlődése szempontjából. Azt hiszem, a mai világban a fiatal művészeket túlságosan magával ragadja a showbusiness, ami nagyon káros a fiatalok egyéniségének. Egy másik probléma, hogy túl nagy hangsúlyt kap az előadói technika, és túl keveset a művészi megvalósítás. Ráadásul a kreatív és nyitott tanítási és tanulási hozzáállás helyett a jelenlegi oktatási módszer viszonylag konzervatív."

A mai Kínában sok-sok gyermek négy-öt éves korában kezd zongorázni tanulni, vagy más hangszeren játszani. Néhány gyerek őszintén szereti a zenét, másik pedig a szüleik beteljesületlen álmait valósítják meg. Amikor erről esett szó, Aimard mosolyogva azt mondta, hogy a világon mindenütt tapasztalható ez a jelenség.

„A szülőknek és a gyerekeknek meg kell érteniük, hogy nagyon jó dolog sikeres zenésznek lenni, de ezt csak kevesen érhetik el. Azonban száz más módon is szolgálhatják a zenével kapcsolatos ügyeket, és az is nagyszerű dolog. Szép és nemes tett, ha valaki zenei tudásával szolgálja a zene ügyét. A lényeg ugyanis a csodálatos a zene, ami harmóniát, humanizmust, nemességet és spiritualitást hordoz."

Egy cikk azt írta, hogy ez lesz Aimard első fellépése Kínában, de ez nem fedi a valóságot, minthogy 18 évvel ezelőtt Gansu tartományban, Sanghajban és Pekingben is tartott már konzerteket. A 90-es évek elején azonban teljesen más volt még Kína. Az az időszak már történelem, és 18 év tapasztalataival a háta mögött Aimard maga is más emberré vált. Így tulajdonképpen valóban elmondható, hogy ez az első fellépése Kínában.

„Ez tényleg lenyűgöző fejlődés, talán a leginkább figyelemre méltó fejlődés az utóbbi időben a világban, ezért nagyon szerencsés vagyok, hogy eljöhettem Kínába" – mondta Aimard. „Azt kell mondanom, hogy a két nappal ezelőtt Sanghajban tartott koncertem igazán meglepő volt számomra. Művészi pályafutásom egyik legnagyobb zenei élménye volt. A repertoárban régi és új számok is szerepeltek. Az új művek viszonylag ismeretlenek az itteni hallgatók számára. És a sanghaji közönség hatalmas kíváncsisággal és lelkesedéssel, rendkívül melegen üdvözölte az új számokat. Ez nagy öröm volt számomra és karrieremnek jövője számára is."