A gazda henceg nászának, hogy három kincse van, a gyorsan járó bivalya, a minden órán kukorékoló kakasa és az írni-olvasni tudó kutyája. Nagyon csodálkozik a rokona: „Hát bizony Isten, személyesen megnézném."

Otthon a gazda nagyon megbánja a hazugságát, és kérdezi feleségétől, mit csináljon, ha tényleg eljön a násza.

„Légy nyugodt, meglásd, lesz mit mondjak neki.„

Eljön a következő napon a nász, emberünk előre elbújt. A rokona előadja, miért is jött el. Erre az asszony azt mondja: az Uram reggel elment Pekingbe, csak egy hét múlva jön haza. A nászapa csodálkozik: Több ezer kilométerre van innen Peking, hogy tud komám uram egy hét alatt visszajönni?„

„Tud az bizony, saját bivalyunkkal ment, az megteszi a hosszú utat néhány nap alatt.„

Reggel van, egyet kukorékol a kakas, „Hát igen-így az asszony- „jó, hogy nappal kukorékol, de minket zavar éjjel, hiszen minden órában kukorékol, még akkor is, ha vendég jön hozzánk.„

„Hát a kutya?„

Szégyenkezve mondja az asszony: „Anyagilag nehéz helyzetben vagyunk, kénytelenek voltunk a kutyát elküldeni az iskolába tanítónak.„