1905-ben jutott el a film Kínába, ebben az évben kezdődött meg Kínában a filmkészítés is, még pedig a pekingi opera filmezésével. Fei Mu rendezésében 1948-ban rögzítették a „Sheng Si Hen", magyarul az „Élet, halál, gyűlölet" című pekingi operát, mely a korai kínai színes filmek egyike volt, a főszerepet a híres kínai pekingi opera-színész, Mei Lanfang játszotta. A kínai filmipar fekete-fehérről való „kiszínesedése" tehát a pekingi opera filmezésével kezdődött. A színes filmeket egyébként régen csak „ötszínű filmeknek" nevezték.

A régi Pekingben több olyan mozi volt, mely hazai gyártású filmeket vetített, így például a Xinxin filmszínház, vagyis a Fővárosi mozi, a mai Longfusi munkásklub, a Zhangong mozi, a Dengshikou-nál lévő Daduhui, a Dongdantoutiaónál található, Da Dushi nevét viselő mozi, a mostani Xidannál, a bevásárlóközpont mellet lévő Tangzi utcai Xiangong mozi. Ezenkívül a Xisinél állt a Vörös szoba, melynek helyén mostanra egy teázó épült fel. A Dashanlan Menkuang utcánál fekvő Tongle szintén egyike volt azon helyeknek, ahol kínai játékfilmeket vetítettek a régi Pekingben.

Akkoriban premiert szoktak tartani a hazai filmeknek, az utána következő vetítéseket „második fordulós vetítéseknek" nevezték. Manapság az első vetítést első játszásnak, az utána valókat pedig ismétlésnek hívják.

Közismert, hogy létezett az akkori Pekingben néhány olyan mozi, ahol csak külföldi, szinkron nélküli filmeket vetítettek. A Daguanlou Peking első olyan épülete volt, ahol hazait nem, csak külföldi filmeket vetítettek. A Daguanlou-n kívül a Központi Moziban, amely akkoriban az Északi Xinhua utcán volt, a Gyermekszínházban, mely a Donghuamen utcánál található, a Dongdan utca északi részén fekvő Dahua moziban, valamint egy japán ember által építtetett, Guotai névre keresztelt moziban vetítettek még importált filmeket.