A Shui Diao Ge Tou című versben a költő gazdag fantáziával, ösztönös alkotószellemmel és gyönyörű, választékos nyelvhasználattal fejezi ki elégedetlenségét az emberi világ sötét oldalával, és a családtagjai, rokonai iránt érzett hiányát. A Hold természetes változását megértve a költő megbékült önmagával, „minden mindegy" állapotba került, és ráeszmélt arra, hogy a derűlátás, az optimizmus és az ösztönösség a legfontosabb az ember számára. Filozofikus gondolatokkal ruházta fel az őszközép-ünnepi teliholdat. Ez a vers mindmáig tanulsággal szolgál az emberek számára.