Zou Xinghua, a Hongkongi Kulturális Múzeum vezetője elmondta:

„A közönség nagy tetszéssel fogadta az árnyjátékokat. Az előadások után a nézők nemcsak hogy ottmaradtak benézni a kulisszák mögé, hogy hogyan működik a játék, sokan közülük személyesen ki is próbálták a bábok mozgatását. Hongkongban eddig nem volt ilyen árnyjáték-előadás, a fiataloknak fogalmuk sem volt erről a műfajról. A daliani társulat előadásai révén a hongkongiak még jobban megismerkedhettek a kínai népművészettel."

Mikor született meg a kínai árnyjátszás? Nem tudjuk. Az azonban bizonyos, hogy több mint 1000 évvel ezelőtt ez a színi műfaj már annyira kiforrott volt, hogy narrátorok magyarázták a játékok cselekményeit. Az előadások párjukat ritkították a világon, egyesek úgy látják, hogy ezek az árnyjátékok voltak a filmművészet úttörői. A kínai bábjátéknak sok válfaja van a tematika és a szerint, hogy a hang mennyire játszik fontos szerepet a darabban, a bábok és az előadásmód terén viszont alig akad eltérés a különböző ágak között.

A bábok alapanyaga rendszerint marhabőr, szamárbőr vagy birkabőr. Először el kell távolítani a szőrzetet és a vért a bőrről. Különböző eljárásokkal félig átlátszóvá dolgozzák a bőrt, ezt követően következik színezés. Véséssel kialakítják a bábok fejét, törzsét és végtagjait úgy, hogy azok élethűek legyenek és oldalárnyat is vessenek. A fejre sapka vagy sisak kerül, a testre és a végtagokra pedig ruha. Az olajfestékkel történő bevonás után forró téglával kell kisimítani a lekezelt bőrt. Így készülnek tehát a báb részei, melyeket a színészek az előadás előtt illesztenek össze. Három bambuszpálcikát továbbá hozzá kell erősíteni a báb törzséhez és két karjához, melyekkel a mozgását lehet majd irányítani. A bábok mellett más kellékeket, így például asztalokat és székeket, valamint más, a jelenetekhez illő díszletet is készítenek.

Az árnyék elengedhetetlen kelléke egy körülbelül kétméteres keretű ablak, melyre fehér papírt feszítenek ki vászonként. Ezenkívül szükség van egy olajmécsesre is, mely fényforrásként szolgál.

Az 1368 és 1644 között uralkodott Ming-dinasztia korában terjedt el az árnyjáték az északkelet-kínai Dalian térségében. A daliani árnyjáték a helyi kultúra, művészet és szokások elemeinek beépülésével a kínai árnyjáték egyik különleges ágává fejlődött. 　

A daliani árnyjátéktársulat 2005 szeptemberében az első kínai nemzetközi árnyjátékfesztiválon a Longshan Diexue című darabjával két díjat is elnyert 25 nemzetközi, többek között amerikai és japán együtteseket megelőzve. Most Andersen A kis gyufaárus lány című művének kínai árnyjátékra való adaptálásán dolgoznak, melynek során átalakítják a hagyományos gyakorlatokat.