Első alkalommal véletlen futottunk össze Feng Zhishenggal a Kínai Társadalomtudományi Akadémián, amikor is az idős professzor a nyugdíjasok találkozószobájában beszélgetett volt kollégáival. Másnap újbóli találkozásunkkor egy csendes teázóban mesélt életéről, történetekről, melyek mind Magyarországhoz kötődnek.

1954-ben már megkezdődött az első tanév, amikor Feng Zhisheng kézhez kapta az értesítést: külföldre mehet tanulni! Akkortájt a hivatal döntését illett betartani. Így miután tudomást szerzett a határozatról, Feng Zhisheng megkezdte a felkészítő tanfolyamot, és néhány hónap után az „utasítás" szerint Magyarországra utazott, hogy a nyelvet tanulja. A mára megőszült irodalomtudós egy régi történettel folytatta. Akkor összesen 14-en mentek Magyarországra, és tanultak az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Ekkor még nem volt külön tanfolyam, de még tankönyv sem, ezért az egyetem külön nyelvtanárt biztosított a külföldi diákoknak, akiket kétfős csoportokba osztottak. A tanár minden nap délelőtt két órán át foglalkozott velük a kollégiumban, délután pedig önállóan tanultak. A kezdet nem volt könnyű - mesélte Feng. Nem volt tankönyv, ezért a tanár testbeszéddel kezdte tanítani a magyar nyelvet. Nagyon szorgalmasan tanultak, lejegyeztek mindent, amit a tanár mondott. Nagyon ritkán jutott idő szórakozásra vagy kirándulásra, mert mindenki úgy értette, hogy a feladatuk a tanulás; azért küldték őket Magyarországra, hogy ott jól tanuljanak. Mindez talán ma furcsának tűnhet, de akkoriban ez volt a norma. Amikor először utaztak Balatonra, mind a 14-en ott voltak. Így telt el az első év. A második évben kezdték meg hivatalosan az egyetemi tanulmányaikat. Ettől kezdve együtt tanultak a magyar hallgatókkal, ugyanazt tanulták, amit ők. Ez nehéz feladat elé állította a kínaiakat, de nem lankadtak. Végül többük - köztük Feng - is átvehette diplomáját.

1959-ben fejezte be az egyetemet Feng Zhisheng, és visszatért Kínába, ahol szükség volt rá a Kínai Társadalomtudományi Akadémián. A magyar irodalmat kutatta egészen nyugdíjba vonulásáig. Pályafutása során több kínai nyelvű könyvet írt a magyar irodalomról: A magyar irodalom története, Móricz és Petőfi. Fordításai is napvilágot láttak: A Mikszáth-regények antológiája, Galamb a kalitkában, Szent Péter esernyője, Különös házasság, Rokonok, Aranykoporsó, A magyar novella antológiája, Magyar mondák antológiája, és számos magyar költemény kínai fordítása. Kutatómunkájának színvonalát minősíti több kiváló publikációja, így például a Hazafias énekes, Petőfi Sándor költői munkássága, József Attila költői munkássága, Jókai Mór írói munkássága, Móricz Zsigmond - a magyar realista prózairodalom alakja.

Odaadó kutatómunkájának és fáradhatatlanságának köszönhetően Feng Zhishengra ma a közép- és kelet-európai irodalom neves szakértőjeként és műfordítóként tekintenek. Ma már nyugdíjasként tölti napjait, de a közép- és kelet-európai irodalom műveinek fordítása továbbra is szerves része életének.