Első számként tehát variációkat játszom Beethoven harmadik szimfóniájának befejező témájára. Azt hiszem, a koncert nyitódarabjának éppen megfelelő lesz. Ezután jön Rahmanyinov második zongoraszonátája. Rahmanyinov ugyan soha nem találkozott Liszttel, hiszen még gyerek volt, mikor Liszt meghalt. De Rahmanyinov unokabátyja, Alexander Ziloti Liszt tanítványa volt, és szerintem maga Rahmanyinov is a legjobb Liszt-interpretátorok közé tartozott, kár, hogy csak kevés olyan felvétel maradt fenn, amelyen Rahmanyinov Liszt-műveket zongorázik.

A koncert második fele viszont már teljes egészében Liszté. Weimarban volt egy kézirat, amelyet én raktam végül össze, és amelyben az 1840-es évek népszerű spanyol dalainak feldolgozásai voltak. Liszt 1844-ben és 1845-ben járt előadókörúton Spanyolországban és Portugáliában. Szerintem a weimari kéziratban levő darabokból is adott elő a koncertjein. Egyébként 1846-ban ki akarta adni a kéziratot, mégpedig II. Izabella spanyol királynőnek ajánlva, végül azonban, ki tudja miért, a kiadás nem valósult meg, és Liszt sem játszotta többé a műveket. A kézirat akkor került Weimarba, amikor Liszt ott volt karmester. Végül 2009-ben adta ki a londoni Liszt Society, amelynek történetesen én vagyok az elnöke.

A közvetkező darabot Liszt 1843-ban Berlinben legalább három alkalommal előadta. Két Mozart-opera témájára írt fantáziáról van szó. Leginkább a Figaro házassága, de van benne a Don Giovanniból is. A Mozart-fantázia Liszt koncertjein nagy siker volt, ki is akarta adni, de aztán ennek a kiadása sem valósult meg. Ha jól emlékszem, először csak 1991-ben publikálták.

Ezek szerint ezek a darabok újak lesznek a közönségnek?

Azt hiszem, itt Pekingben ezek újnak számítanak, nem hinném, hogy bármelyik is felhangzott volna már pekingi koncerten.

Miért választott ilyen kevésbé ismert darabokat Liszttől?

Azért, mert úgy gondoltam, hogy a kínai közönségnek tetszeni fog. Korábbi koncertjeimen úgy találtam, hogy ezek nagyon is népszerű darabok. Nem ismerik ugyan máshol sem őket, de a dallam azonnal megmarad mindenkiben. Ezért szerintem pontosan olyan közönségnek való, amely amúgy sem ismer igazán sok mindent Lisztől, talán csak a nagy klasszikus műveket. Egyébként Liszt 1400 zongoradarabot komponált. Egy átlagos kínai zongorázni tanuló diák ebből jó esetben 20-at játszik.