Ha hosszabb időt töltenek Pekingben, akkor fél napos kirándulást tehetnek a régi Peking kincseit örző Guanfu múzeumhoz, amelyben a klasszikus kínai művészet jónéhány remeke található.

A Guanfu múzeum egy régi pekingi Hutong, vagyis sikátor végén fekszik Peking keleti részén. Igen különleges intézménynek számít, hiszen Kínában ez volt az első magántulajdonban lévő, vagy magánvállalkozásként működő múzeum. Tulajdonosa Ma Wei-du, a neves kínai gyűjtő, 1996-ban hozta létre pekingi múzeumát. A Guanfu múzeum az épület pinceszintjén van, a több mint 300 négyzetméteres kiállító terület 6 kis szobára oszlik. A szobákban a neves gyűjtő által megszerzett disztárgyakat, vázákat, porcelántárgyakat, túsrajzokat, könyveket, kalligráfiai alkotásokat, jellegzetes ablakokat és ajtókat, valamint különfajta művészeti tárgyakat állítanak ki, ezek közül több igen régi és igen nagy értékű. Nagy gyűjteményéből Ma Wei-du a tárgyak jellegzetéssegeinek megfelel?en több időszaki kiállítást rendez. A múzeum ismertetőjében az olvasható, hogy Ma úr minden tárgyat saját gyermekének, lányának tart. Ebből is látható, hogy a tulajdonost különleges érzelmi szálak fűzik gyűjteményéhez. Amikor a nagy fáradtsággal kigazdálkodott múzeumáról beszél, érezhető büszkesége. Ma úr a következőképpen látja projektjét:

úgy gondolom, hogy egy magán múzeum a leginkább abban különbözik az államitól, hogy kedvesebbnek, közvetlenebbnek tűnik a látogatók számára. Amikor belép valaki a múzeumomba, nem érzi úgy, hogy agyonnyomják a tárgyak. De ez nem jelenti azt, hogy a magán múzeum szegény lenne, hanem inkább több tudást, tudományt, történelmet tükröz. Aki még nem ismeri Kínát, az nálam megismerheti a kínaiak életét a múltban, aki pedig már ismeri, az még jobban elmélyítheti tudását és főként sok mindenről benyomást szerezthet.

 

 

A Guanfu múzeum kis méretű ugyan, de látszik, hogy a házigazda gondosan megtervezte a tárgyak elhelyezését, a kiállító termek elrendezését és igyekezett a majdani látogatók fejével gondolkodni, figyelembe vette várható érzelmeiket. Minden erejét a kiállított tárgyak megszerzésére, rendbehozatalára, és kiállítására fordította. A kiállításon a legkisebb szegletet is igen szépen feldiszítették. Az embernek olyan érzése támad, mintha otthon lenne.

Li Xuan, a múzeum gazdasági igazgatója több éve itt dolgozik és tudósitónkat arra biztatta: minden kiállított tárgyat megfoghat, és bármiről fotót készíthet.

LI Xuan elmondta: a kiállítások tematikája időnként változik. Most a Ming és a Tsing dinasztia lakásainak berendezéseit állítják ki. A kiállítótermekben a 15-től a 19.századig terjedő időszakban a különböző családoknál használt régi lakberendezési tárgyak láthatók, ezek a látogatókat visszaviszik a régi Kinába. A klasszikus szépség? székek, asztalok, ágyak, szekrények kellően megmozgatják a mai kínaiak fantáziáját is.

A házak berendezésének változása tükrözi a történelmi változásokat és a különböző korok embereinek életmódját is. Li asszony erről így számol be:

A kínai nemzet történelme során folyamatosan változtatta életmódját. A Han és a Tang dinasztiában, vagyis körülbelül a 3.századtól a 9.századig a régi kínaiak otthon általában a földön ültek. Csak később ültek olyan székekre, amelyekről már lelógott a lábuk, s így alakultak ki a magas lábú székek. A Song dinasztiától vagyis 10.századtól kezdve a házak berendezése alig változott.

 

Ám mintegy 9.száz évvel ezelőtt Kínában gyakorlatilag mindenki a földön ült ? és ez a szokás fennmaradt a mai Japánban is.

Man úr, az egyik látogató tudósítónknak a következőket mondotta:

Tetszik nekem a múzeum stílusa, az anyag elrendezése. Az itt felhangzó klasszikus kínai zene nagyon közel áll hozzám. Egy ilyen múzeumban a külföldiek jobban megismerhetik és megérthetik a kínai kultúrát.?

A múzeum egyik sarkában van egy kis teaház is, amely mindig zsúfolt az itt idéz? vendégekkel. Sok látogató többször is visszajön, hogy élvezze a különleges, klasszikus hangulatot.